Didchoo eat? Not, did you eat, but Jew eat? Jew. You get it?

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2013. nov. 28., 10:00
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Három nappal és 23 órával azután, hogy szabóZ megírta a Forbes gazdasági magazin első magyar számáról szóló kritikáját az Indexen, az amerikai Forbes bejelentette, megválik híres cégérétől. Hiába jelent egyet a Forbes név a leggazdagabbakat, legadakozóbbakat és más legeket listázó csilli-villi magazinnal, mégis meg kell válni tőle, ha egyszer a „legveszteségesebb Forbes-termékek” listáját megdönthetetlenül vezeti. Hízelgő, hogy a magazinlánc közép-európai tulajdonosa a magyar göndör hajúak tehetségében hisz: hogy ők fogják kitalálni, miképp lehet a haldokló magazinüzletbe életet lehelni, ha már amerikai társaik kudarcot vallottak. Hogy a Forbes sorsa elsősorban a „göndör hajúakat” érinti, arra az Index-kritika hívta fel a figyelmet. De amit szabóZ viccnek szánt, számos olvasója – és nem feltétlenül a göndör hajúak – nem vett annak. Tévedés ne essék, a tengeren túl sincs ez másként. Ha Jay Z niggerezik, nevetünk. Ha Woody Allen (mindegy, mit írok ide), nevetünk. De már a múltkori Oscar-díj-átadás vezetője is csak úgy úszta meg keresztre feszítés nélkül a viccelődést, miszerint Hollywoodban csak zsidóként lehet érvényesülni, hogy egy örök hollywoodi viccet ragozott, hollywoodiként. Családtagtól úgy-ahogy elfogadják. Zsidó-, néger- vagy buziviccek esetében – az „überpíszi” Amerikában éppúgy, mint a túlérzékeny Magyarországon – a mérleg nyelve az, aki a viccet mondja. A viccmesélő személye a végső jel a közönségnek, nevethet-e, és nevetésével bevonja a vicc tárgyát a mi kutyánk kölyke körbe, vagy épp ellenkezőleg: elutasítsa-e a viccnek szántat, mert az kirekesztő és gyűlöletet gerjeszt. Hát, ezért mesélem el ezt a történetet.

Mostanában megint érkeznek az „ijesztő” tárgycímű e-mailek amerikai barátaimtól, mint mindig, amikor a New York Times írni talál rólunk. The son of a bitch. De tudott rá haragudni Maria, a pakisztáni generális temperamentumos lánya, csoporttársam a Columbián, és jó barátnőm. Amikor reggel mogorván érkezett az órára, hóna alatt a New York Timesszal – mert a Columbia újságírósulijában nem kapsz diplomát, ha nincs a kezedben a Times –, nem volt kérdés, mi történt: cikkeztek Pakisztánról. És ha valamit megosztottunk Mariával a sötét hajú férfiak iránti lelkesedés mellett, az az alapélmény volt, hogy ha a Times ír az országunkról, akkor valami gáz van otthon. Most épp az, hogy ugyanabban a headline-ban szerepelnek a Magyarország és az antiszemitizmus szavak.

Az antiszemita érzelmek mindig megnövekednek a választások körül, amikor a választókat többnyire demagóg, érzelmi alapon mozgósítják. Hogy a nyíltan antiszemita párt megjelenésével a helyzet tovább romlott, számomra szigorúan virtuális tapasztalat. Ellentétben a 15 évvel ezelőttivel, amikor a 98-as parlamenti választások előtt a békási lakótelepen a suliból hazafelé sétálva egy villánypóznán megláttam egy választási posztert, az apámét, és a fejére sprézett Dávid-csillagot. Álltam egy ideig a pózna alatt. Csak addig, míg átgondoltam, mit kezdjek az identitással, amely puszta létem okán ellenségeket hoz rám. Mert nekem, akit a legszigorúbb „zsidótörvények” segítségével sem küldhettek volna haláltáborba, mindig megvolt a választási lehetőségem. Azt pedig, hogy zsidónak lenni választás kérdése, még Popper Péter mondta nekem egyszer, és én komolyan vettem.

A statisztikák szerint a helyzet a 2002-es választás alatt nem lett sokkal rosszabb, bár annyira megerősödött a Jobbik őse, a MIÉP, hogy Speidl Zoltán feltehette nekem belpolitikai sajtó szemináriumon a kérdést: Veszélyesnek tartanám-e, ha a párt koalícióra lépve kormányra kerülne. Már nem emlékszem, hogyan fogalmaztam meg a választ, csak a Csurkáról szóló heves disputára, amelyet a Makovecz által tervezett ablaktalan Pázmány egyetem kistermében kirobbantott. A 12-14 fős csoportból emlékeim szerint vagy négyen a „nem antiszemita lap az, csak a kínaiakat meg a cigányokat kritizálja” felkiáltással védelmezték a Magyar Fórumot. A többi, aki ott volt, hallgatott. És akkor egy kicsi, köpcös, kopasz srác szóra emelkedett. És a kicsi, köpcös, kopasz srác akkor és ott daliás lett, a bátor lovag, aki a megmentésemre sietett. De még milyen bátor. A fiú ugyanis dadogott. Nemcsak ímmel-ámmal, de úgy, hogy jó időbe tellett, amíg egyik szóról a másikra ért. A szívem is belefacsarodott, amíg ki nem jött belőle, hogy a legveszélyesebb éppenséggel a racionalizált gyűlölködés. Huszonkét éves ha lehetett, és pontosan tudta, minek hol a helye. Csurka ideológiájának például legföljebb egy fikciós színdarabban. Nem ismertem a fiút, utána sem láttam többet, mert a szemináriumot az írott sajtó szakiránnyal egyetemben leadtam.

Mai programok
Kovács András szociológus ismertette a múlt héten az Evangélikus Hittudományi Egyetem antiszemitizmust tárgyaló konferenciáján az adatokat: a feltehetőleg a Jobbik által felszínre hozott zsidóellenesek száma 2010-ben 28 százalékra ugrott (az 1993 és 2009 közötti stabil 10-14 százalékról). Nem Magyarország lett antiszemitább, csak az eddig latens antiszemiták bújtak elő az elitpolitika által felbátorítva, mint giliszták az eső után. Most jobban látszanak, magyarázom amerikai barátaimnak. A brooklyni magyar zsidók állítják, hogy amióta az eszüket tudják, Magyarország antiszemita. Mindig azt gondoltam, hogy túloznak, és azt is, hogy teljes joggal. Amikor azután az első félévben a Columbia Egyetemen választani kellett egy New York-i kerületet, ahonnan hetente cikket szállítunk, és én a szigorúan vallásos ortodox zsidó negyedet, Boro Parkot választottam, megint csak az alatt a bizonyos lámpapózna alatt találtam magamat, csak most a másik oldal által megvilágítva. Akárhová mentem interjúért, akárkivel elegyedtem is szóba, nem akadt, aki ne úgy kezdte volna: Te zsidó vagy? Körülbelül azzal az inkább számonkérő, mint kíváncsi hanglejtéssel, ahogy a kémfilmekben szegezik az idegennek, mielőtt beeresztenék: Jelszó?! Persze, érthető, hogyha valaki olyan echte zsidó névvel, de olyan kiköpött keresztény arccal, mint az enyém, érinti meg a mezuzát az ajtójukon. A számomra bonyolult identifikációs kérdés egy ortodox zsidó számára eldöntendő. Tudni akarták, törzstag vagyok-e. Ha igennel felelek, kitárulnak az ajtók, ha nemmel, várhatóan nem lesz cikk. Ha rajtuk múlik, a külvilág nem férkőzik a közelükbe. New Yorkban pillanatok alatt megéli az ember, mit jelent kisebbségben lenni, milyen másnak lenni, a másiknak kiszolgáltatottnak. A Jobbikot nem is Brooklynba, egyenest a Bronxba kellene kitoloncolni. Az például vicces lenne.

Vicces. A pázmányos fiúról legközelebb akkor hallottam újra, amikor már neve volt a szakmában. Amerikában nagyobb sztár lenne, mert az amerikaiak odavannak az underdogsztorikért. A fiú ma fontos ember az Indexnél. Amikor időnként tollat fog, azt szabóZ név alatt teszi.

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2013. nov. 28., 10:00
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 4
    2013. november 30., szombat 12:30
    (javítás: "Üdvözlettel" - KV)
  2. 3
    2013. november 30., szombat 09:53
    Elolvastam szabóZ cikkét és a kommenteket is. Az ott nem szalonzsidózás a cikkben, hanem gusztustalan zsidózás. Pontosabban: nem rosszabb, mint egy gusztustalan "román"-ozás meg "antiszemita magyar"-ozás. A brooklyni zsidóknak szívük joga leantiszemitázni Magyarországot, ahol kiirtottak, deportáltak félmillió magyar zsidót. Én is ezt tenném a helyükben. Csakhogy érzelmeimet tekintve magyar vagyok és ha leantiszemitáznak, nagyon csúnyán tudok nézni. Sajnos egyre inkább biztos vagyok abban, hogy sosem lesz itt béke.

    Ön pedig, kedves Mirjam, nem az első és nem is az utolsó, aki a békétlenséget nem csillapítani igyekszik.
    Üdvözlette: KV
  3. 2
    vahurandauer
    2013. november 29., péntek 23:31
    nem szeretem a keresztény nyavalygókat! illetve azt, hogy a narancs ezt közli...
  4. 1
    2013. november 28., csütörtök 11:25
    Martonyi meg Izraelben promotálta az antiszemitizmust.
    http://endresy.blogspot.hu/2013/11/martonyi-antiszemitizmus-marpedig-van.html
    megy ez nekünk.....

Komment írásához

  • Édesanyám felvett az ünnepi levelezőlistájára. Harminc embert köszöntött, köztük rokonokat, barátokat, templomi orgonistát és a pszichológusát. És mert sosem volt a szavak embere, ez az üzenete is tömör: „Áldott ünnepeket kívánok.”

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. dec. 29., 13:00
    Kommentek
    1
    A mazsoláról
  • Egy időben azzal, hogy Brittany Maynard megjelent a People címlapján, egy harmincas éveiben járó amerikai fiatalember úgy döntött, megosztja a világgal, hogy nincsen kedve tovább élni.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. nov. 03., 06:15
    Kommentek
    1
    Meghalni nincs jogunk?
  • Azt kérdezi a barátném, aki egyedül él, pedig mással szeretne: át kellett-e ugranom az árnyékomat, hogy párra leljek. Olyan párra, amelyet egykor, gyermekként álmodunk magunknak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. okt. 05., 12:20
    Kommentek
    1
    Modern szerelem New Yorkban – 4. rész: Egy csónakban
  • Ha az amerikai filmkritikusok többsége úgy véli, hogy egy Luc Besson-film „együgyű“, akkor az európai néző fogja magát, és már a bemutatón a moziban ül. Nem is téved: a New York-i mezőnyben a Lucy a nyár eddigi legélvezetesebb alkotása.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. aug. 05., 12:46
    Kommentek
    0
    Van úgy, hogy az ember már csak a moziba vágyik
  • Jelenleg 19 amerikai állam engedélyezi a melegházasságot. De az alapjában vallásos amerikai nép az elmúlt tíz évben többségében a melegházasságot támogatóvá vált.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jul. 05., 10:15
    Kommentek
    2
    A szivárvány másik végén
  • Így történt, hogy Indiana helyett Brazíliába utaztam, hogy fehér orvos helyett fekete programozó oldalán élek boldogan, amíg meg nem halok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jun. 05., 07:36
    Kommentek
    0
    Modern szerelem New Yorkban – 3. rész
  • Miért maradt itthon Rubik Ernő? New Jerseyben szerzőnk őt magát kérdezte erről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. máj. 19., 09:42
    Kommentek
    0
    Generációs fejtörő
  • Ha akarjuk, kivehetjük a részünk az otthoni ügyekből. Az Amerikában élő magyarok szavazási szándékának számosított eredménye akár azt is mutathatja, hogy akarjuk.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. ápr. 03., 10:00
    Kommentek
    2
    A nyolcszázból egy biztos: New Yorkból szavazók
  • Mint aki kitölt egymillió szelvényt, majd a legelsővel megnyeri a főnyereményt. Így fizettem be egyéves társkereső tagságot, hogy azután az első randin kézen fogva elsétáljak a naplementében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 18., 10:59
    Kommentek
    2
    Modern szerelem New Yorkban – 2. rész
  • Ne nézzük meg többet soha az Annie Hallt Woody Allen szexuális zaklatási botránya miatt? És mit gondol minderről Radnóti Sándor?

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 10., 11:03
    Kommentek
    4
    Művész keze által
  • Négy hónappal azelőtt, hogy a Catskills hegyekben megkérték a kezem, fizettem 52 ezer forintot egy e-Harmony nevű társkereső cégnek. Az ár az amerikai piacon is magasnak számít, de amiért a másik is fizet, azt talán komolyan is veszi.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 30., 11:15
    Kommentek
    1
    Hogy néz ki a szerelem New Yorkban? 1. rész
  • Élt: 2 napot. Beszélt róla: egy egész világ. Gyászolja: 0.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 09., 10:01
    Kommentek
    2
    A Sarki Örvény halálára
  • Ha megerőltetném magam, biztosan találnék tíz dolgot, amiben New York jobban működik, mint Budapest. Csak nem ezt a bizonyos tízet.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. dec. 13., 08:40
    Kommentek
    3
    Ama tíz dologról, ami New Yorkban sem működik jobban, mint Budapesten
  • Ha a New York Times ír az országunkról, akkor valami gáz van otthon. Most épp az, hogy ugyanabban a headline-ban szerepelnek a Magyarország és az antiszemitizmus szavak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 28., 10:00
    Kommentek
    4
    Didchoo eat? Not, did you eat, but Jew eat? Jew. You get it?
  • Azt azért mégsem magyar asztrofizikusoktól várnánk, hogy moszkitókat keltessenek a föld alatt Amerikában. Pedig ez a helyzet, és milliók életét menthetik meg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 07., 10:48
    Kommentek
    1
    De szabadíts meg a Gonosztól
  • Eljött hát az ideje, hogy megosszam a legfontosabb pozitívumot az országról, ahol elidegeníthetetlen jog boldogságra törekedni, és ahol ennek megfelelően az ember csak boldog lehet, boldogtalan legföljebb átmenetileg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. okt. 22., 09:15
    Kommentek
    2
    Hogy taníts meg nevetni
  • Aki azt gondolja, hogy lehet „New York-inak” lenni Brooklynban, Queensben vagy urambocsá! New Jerseyben, az ne is üljön be a filmre: a poénok felét nem fogja érteni. Valamint ne üzenjen a Facebookon – engem sem fog soha érteni. Manhattanben még a hajléktalanok is sznobok. A szó legpozitívabb értelmében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 27., 11:08
    Kommentek
    1
    Jázminság – Woody Allen negyvennyolcadszor
  • A francia pilóta, Antoine de Saint-Exupéry, éjjelente írt. Megvárta, amíg leszáll az este és csillagfényét felgyújtva karnyújtásnyira kerül az ég, épp, mint amikor a felhők között repült. Csakhogy Manhattanban nincsenek csillagok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 20., 20:08
    Kommentek
    0
    A kis herceg földjén
  • Hét évvel a zsebórás malac parlamenti beidézése után, a 2003-ban regnáló szocialista kormány ismét megkereste, hogy működőképes médiatörvényre rendeljen tőle javaslatot. Gellért Kis Gábor emlékezete.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 06., 10:48
    Kommentek
    0
    Egy kommunikátor halálára
  • Manhattanban egy egyszobás, harminc négyzetméteres dobozka átlagára 1900 dollár, azaz... nagyon sok forint. Szerződést akkor írnak alá, ha ennek vagy a negyvenszeresét megkeresi az ember egy évben.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jun. 12., 11:00
    Kommentek
    5
    New York: 25 éven felülieknek nem ajánlott
  • Jelentem, április 19-én, pénteken, meghalt a tulipánfa, amelyik a 6-os kapu mellett állt. Az, amelyik legalább harminchét tavasz óta tulipán alakú fehér virággal köszöntötte a munkába érkező parlamenti dolgozókat. Se beteg nem volt, se a járókelők biztonságát nem veszélyeztette.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. máj. 03., 13:14
    Kommentek
    1
    Twitter és tulipán
  • Tudta, hogy nem azért ragadt kívül az ünneplő emberek körén, mert azok ne akarták volna bevenni őt, hanem mert számára vesztették jelentőségüket a hagyományok az otthonától távol.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. ápr. 16., 12:09
    Kommentek
    0
    Én istenem, itt a tavasz
  • Ami azt illeti, a New York-iak sem repesnek attól, hogy a városban, amely az elérhető luxusból él, nincsen mosógép a lakásban. Sokan lefizetnek egy rakat embert, a mosógépárustól a portáson át a szerelőig, és titokban szereltetik be a masinát.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. márc. 24., 14:03
    Kommentek
    1
    Kosárral ölemben
  • Malik Bendjelloul dokumentumfilmje bizonyítéka az amerikai mitológia főtételének: bárkiből lehet sikertörténet, bárki a csúcsra érhet, ha a maximumot hozza ki magából, ha igaz szívvel küzd, és értéket teremt. Egy idős detroiti munkás éppúgy, mint egy fiatal svéd kalandor.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. febr. 25., 09:30
    Kommentek
    0
    Az Oscar-mezőny legjobb sztorija
  • „Hogy mi a bajom ezzel a 70 éves Gandalf-figurával, aki előbb kicsavarta Godard híres mondatát, úgy, hogy »a játékfilm másodpercenként 24 hazugság«, majd be is bizonyította? Az, hogy fekete mágus.” New York-i bloggerünk Hanekéről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 28., 08:01
    Kommentek
    0
    Egy filmről, amely Oscar-díjat fog nyerni
  • A Lower East Side-i tetőlakástól Draviczki Attila Keybárjáig („kulcs kocsma”, nem kéjbár) húsz sarok az út. Nincs Szex és New York: nem intek taxit, a sárga folyamban hömpölygő kocsik alig tudnak egymástól mozdulni, egyébként sem olyan mulatóba tartok, ami előtt tűsarokban kell sorban állni. Sétálok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 17., 15:41
    Kommentek
    0
    Állítsátok meg a… New Yorkot!