Egy filmről, amely Oscar-díjat fog nyerni

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2013. jan. 28., 08:01
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A piros tűsarkú meg a fekete-fehér Ralph Lauren-ruha volt az oka. Ugyan végigülték türelemmel Rachmaninov második szimfóniáját, ha már a Budapesti Fesztiválzenekar adta elő, de utána jelezték, ők bizony még nem mennének haza, hiúsági kérdést csinálva abból, hogy nem látták őket elegen. És mert a koncert alatt kisebb drámának lettek kitéve, amikor Fischer Iván – akit harmadjára is visszatapsoltak – ráadást vezényelt, ráadást (!), amit a New York-i „MüPa” falai nem hallhatnak gyakran, és ami elegendő volt a honvágy utolsó stációjában szenvedőnek, akinek abban a percben a Kék tangó mindent jelentett, amit az otthon szó hordoz, hogy összemaszatolja a ruhát a könnyeivel: vita nélkül mentünk a Village-be, művészmoziba. Ott aztán a piros sarok büszkén beléptette az egészséges testen feszülő Ralph Lauren-költeményt Michael Haneke Szerelem című filmjére.

Ez az én testem nyolc évvel ezelőtt a Cote d’Azurön emelgetett egy nyolcvankilós, 56 éves asszonyt, tolószékből a vécédeszkára, zuhanyozóba, szobabiciklire, úszómedencébe – naponta számtalanszor. A francia professzor a sclerosis multiplex ellen küzdött a sporttal, én az ő emelésétől kialakult hátfájást kezelendő futottam vagy bicikliztem le-fel a „Madarak hegyén”, mert a tengerhez jártam úszni délutánonként. Az ő teste egyre rosszabb állapotba került, az enyém egyre szebb lett. Foglalkoztatott akkoriban ez az ő reménytelen küzdelme a méltóságteljes életért. Hónapokig ez a kíváncsiság óvott meg attól, hogy megsérüljek a beteg ember önzésétől, a hangulatváltásaitól, a fizikai megpróbáltatásoktól. Ott teremtem, ha hajnali háromkor jött rá a szükség, és akkor is, ha a mediterrán villában akkor kezdett visszhangozni a Mííí-r-iiii-aaam!, amikor a pálmák alatt a kerti úszómedencében Yannick Grandjean és Thomas Roussel tanítgatták nekem épp a bukófordulót – ebben a klipben az ő testük is jól látszik, a csellós Yannick a professzor asszony unokaöccse volt, aki törött szívét jött kezelni azon a nyáron –, és nekem mennem kellett, nehogy a beteg kerüljön megalázó helyzetbe. Kiszolgáltatott ember mellett nem jár le a munkaidő, a szükség szabja meg, mennyit kell adni. Egyébként sem izgatott a saját kényelmem abban az időben. Mire 2004 júniusában Hyéres luxusnegyedében munkába álltam, hogy egy nagy családról levegyem a mozgásképtelen háziasszony gondozásának terhét, az idegeim már betegápolás-edzettek voltak, a lelkem helyén meg a Grand Canyon. Májusban vesztettem el Évamamókát.

Az ő teste 81 éves volt, amikor utoljára láttam. Fürdetés közben kitapintottam rajta a daganatokat. Halvány rózsaszín hálóingje zsákként vette körül, és mindahányszor ránéztem, eszembe jutott, amit akkor mondott, ha Ralph Lauren-i kiadásokba készültem verni magam: „Egy úrinő felmosórongyba is csavarhatja magát, az is jól áll neki.” Két héttel azelőtt, hogy behozták a koporsót a hűvösvölgyi nappaliba, az mondta a nagyanyám, hogy szeretné, ha kifestve temetnék el, nyakában az aranylánccal, amit még kislány korában kapott, és amit sosem vett le. Ez akkor történt, amikor a konyhában ebédeltünk, és nem tudta lenyelni a falatot. Mindegy is, jegyezte meg halkan, nem esik jól. Valami gégegonoszság okozta, hogy fájt neki a nyelés. Valami másik, hogy a gyomra sem szerette már az ételt. Haldoklott a legjobb barátom.

Készen álltam a múlt hétvégén – mint megannyi amerikai társam, akikkel akkor megyünk Haneke-filmet nézni, ha az Akadémia telekürtöli az országot, hogy ez az elmúlt év egyik legjobb filmje – megsiratni szenvedőt és szenvedésen túljutottat, meg legfőképp általuk elhagyott önmagamat. „Mindannyian szembesülünk ezzel a problémával előbb-utóbb – nyilatkozta Haneke tavaly Cannes-ban –, én magam is keresztülmentem rajta, rendkívül fájdalmas élmény volt, de úgy gondoltam közben, hogy érdemes lenne egy filmben feldolgozni az ezzel kapcsolatos érzéseimet.” Becsapás. Gyönyörű jelenetek, azok vannak, azon a gyönyörű nyelven, amelyen kétszer is elcsavarták a fejem, és amelyen álmomból felébresztve is mondom a tolószékes átültetés technikáját (viens là tout près, met tes genoux contre les miennes pour que je ne glisse pas, entoure-moi de ton bras droit, lèves-moi et hop!), na de érzések? Rien.

Ültem ott üresen, egyre egyenesebb háttal, és minél tovább ültem ott, annál inkább lázított a kirekesztettség, az egyetlen érzés, amit a Szerelem ébresztett bennem. Két ember története érdekelt, amely nélkül a búcsújukkal csak valamely általános igazság, a memento mori szintjén lehetett azonosulni. Ha nem lett volna Jean-Louis Trintignant – a színész, aki a feleségét ápoló öregurat alakítja, és aki a valóságban két leányát is eltemette –, ha nem játszott volna olyan mélységben, hogy rávegyen, a kedvéért megtegyem, amit Haneke akar, azaz magam írjam bele, Márai szavaival, a Szentlelket, úgy menekültem volna ki húsz perc után a moziból, mint az egészséges ember a haldokló ágya mellől. Erőszakoskodjon mással ez az osztrák.

Hogy mi a bajom ezzel a 70 éves Gandalf-figurával, aki előbb kicsavarta Godard híres mondatát, úgy, hogy „a játékfilm másodpercenként 24 hazugság”, majd be is bizonyította? Az, hogy fekete mágus. Mintha akváriumüveg választaná el a kamera lencséjét a lelkektől, melyeket filmez, de úgy tálalja a filmet, mintha dokumentumfilmet mutatna – nem használ zenét, és valós időben forgat jeleneteket. Belefér a művészi alkotásba, hogy a saját ördögeit mutatja, csak ne hamiskodná, hogy azok valóságos, ránk-is-ők-várnak ördögök. A filmre férfidezodorként ülő krimiszag súrolja a giccs kategóriáját, miközben a világ hálás érte, hogy érzelmi involválódás nélkül lehet műkedvelő, a tárgy mindenkire érvényes és nyomasztó általánossága miatt.

Így szeretett bele a Szerelembe Amerika is. A halál témájú európai alkotásokra errefelé gyermeki tisztelettel néznek fel. Nem akarom azt mondani, hogy nekik ez magas, pedig kétségkívül az, ha hasonló csodálattal nézik Haneke filmjét, mint amellyel 1972-ben Bergman Suttogásait és sikolyait. Utóbbit nem jelölték egyszerre a legjobb idegennyelvű és a legjobb film kategóriában is (ami minden esetben lehetséges, ha egy filmet bemutatnak Los Angelesben), ahogy a Szerelmet, ami akkora pozitív megkülönböztetés, amekkorára csak Amerika képes, igaz eddig csak öt alkalommal történt ilyen az Oscar 85 éve alatt. Nem is nagyon akad amerikai kritikus, aki kritizálná.

Mai programok
Pedig úgy sejtem, ha az ember vissza akar adni ebből az életnek nevezett szimfóniából egy szeletet – talán azért, hogy jobban megérthesse azt –, nem spórolhatja ki belőle azt a reményt fakasztó meglepetést, amely feldolgozhatóvá teszi, hogy a koncert véget ér. Azt az emlékeket felbolygató, ami-itt-történik-az-enyém-is részt, amelyen olyan kiadósat sírtam Haneke filmje előtt. A ráadást.

A szerző a Reuters hírügynökség munkatársa. A cikkben kifejtett álláspont a sajátja.

Lapunk Michael Hanekével készült interjúját itt olvashatják.

 

(A cikkben korrigáltuk Jean-Louis Trintignant nevét, pontosítottuk a film Oscar-jelölését valamint kritikai fogadtatását.)

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2013. jan. 28., 08:01
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához

  • Édesanyám felvett az ünnepi levelezőlistájára. Harminc embert köszöntött, köztük rokonokat, barátokat, templomi orgonistát és a pszichológusát. És mert sosem volt a szavak embere, ez az üzenete is tömör: „Áldott ünnepeket kívánok.”

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. dec. 29., 13:00
    Kommentek
    1
    A mazsoláról
  • Egy időben azzal, hogy Brittany Maynard megjelent a People címlapján, egy harmincas éveiben járó amerikai fiatalember úgy döntött, megosztja a világgal, hogy nincsen kedve tovább élni.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. nov. 03., 06:15
    Kommentek
    1
    Meghalni nincs jogunk?
  • Azt kérdezi a barátném, aki egyedül él, pedig mással szeretne: át kellett-e ugranom az árnyékomat, hogy párra leljek. Olyan párra, amelyet egykor, gyermekként álmodunk magunknak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. okt. 05., 12:20
    Kommentek
    1
    Modern szerelem New Yorkban – 4. rész: Egy csónakban
  • Ha az amerikai filmkritikusok többsége úgy véli, hogy egy Luc Besson-film „együgyű“, akkor az európai néző fogja magát, és már a bemutatón a moziban ül. Nem is téved: a New York-i mezőnyben a Lucy a nyár eddigi legélvezetesebb alkotása.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. aug. 05., 12:46
    Kommentek
    0
    Van úgy, hogy az ember már csak a moziba vágyik
  • Jelenleg 19 amerikai állam engedélyezi a melegházasságot. De az alapjában vallásos amerikai nép az elmúlt tíz évben többségében a melegházasságot támogatóvá vált.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jul. 05., 10:15
    Kommentek
    2
    A szivárvány másik végén
  • Így történt, hogy Indiana helyett Brazíliába utaztam, hogy fehér orvos helyett fekete programozó oldalán élek boldogan, amíg meg nem halok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jun. 05., 07:36
    Kommentek
    0
    Modern szerelem New Yorkban – 3. rész
  • Miért maradt itthon Rubik Ernő? New Jerseyben szerzőnk őt magát kérdezte erről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. máj. 19., 09:42
    Kommentek
    0
    Generációs fejtörő
  • Ha akarjuk, kivehetjük a részünk az otthoni ügyekből. Az Amerikában élő magyarok szavazási szándékának számosított eredménye akár azt is mutathatja, hogy akarjuk.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. ápr. 03., 10:00
    Kommentek
    2
    A nyolcszázból egy biztos: New Yorkból szavazók
  • Mint aki kitölt egymillió szelvényt, majd a legelsővel megnyeri a főnyereményt. Így fizettem be egyéves társkereső tagságot, hogy azután az első randin kézen fogva elsétáljak a naplementében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 18., 10:59
    Kommentek
    2
    Modern szerelem New Yorkban – 2. rész
  • Ne nézzük meg többet soha az Annie Hallt Woody Allen szexuális zaklatási botránya miatt? És mit gondol minderről Radnóti Sándor?

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 10., 11:03
    Kommentek
    4
    Művész keze által
  • Négy hónappal azelőtt, hogy a Catskills hegyekben megkérték a kezem, fizettem 52 ezer forintot egy e-Harmony nevű társkereső cégnek. Az ár az amerikai piacon is magasnak számít, de amiért a másik is fizet, azt talán komolyan is veszi.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 30., 11:15
    Kommentek
    1
    Hogy néz ki a szerelem New Yorkban? 1. rész
  • Élt: 2 napot. Beszélt róla: egy egész világ. Gyászolja: 0.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 09., 10:01
    Kommentek
    2
    A Sarki Örvény halálára
  • Ha megerőltetném magam, biztosan találnék tíz dolgot, amiben New York jobban működik, mint Budapest. Csak nem ezt a bizonyos tízet.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. dec. 13., 08:40
    Kommentek
    3
    Ama tíz dologról, ami New Yorkban sem működik jobban, mint Budapesten
  • Ha a New York Times ír az országunkról, akkor valami gáz van otthon. Most épp az, hogy ugyanabban a headline-ban szerepelnek a Magyarország és az antiszemitizmus szavak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 28., 10:00
    Kommentek
    4
    Didchoo eat? Not, did you eat, but Jew eat? Jew. You get it?
  • Azt azért mégsem magyar asztrofizikusoktól várnánk, hogy moszkitókat keltessenek a föld alatt Amerikában. Pedig ez a helyzet, és milliók életét menthetik meg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 07., 10:48
    Kommentek
    1
    De szabadíts meg a Gonosztól
  • Eljött hát az ideje, hogy megosszam a legfontosabb pozitívumot az országról, ahol elidegeníthetetlen jog boldogságra törekedni, és ahol ennek megfelelően az ember csak boldog lehet, boldogtalan legföljebb átmenetileg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. okt. 22., 09:15
    Kommentek
    2
    Hogy taníts meg nevetni
  • Aki azt gondolja, hogy lehet „New York-inak” lenni Brooklynban, Queensben vagy urambocsá! New Jerseyben, az ne is üljön be a filmre: a poénok felét nem fogja érteni. Valamint ne üzenjen a Facebookon – engem sem fog soha érteni. Manhattanben még a hajléktalanok is sznobok. A szó legpozitívabb értelmében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 27., 11:08
    Kommentek
    1
    Jázminság – Woody Allen negyvennyolcadszor
  • A francia pilóta, Antoine de Saint-Exupéry, éjjelente írt. Megvárta, amíg leszáll az este és csillagfényét felgyújtva karnyújtásnyira kerül az ég, épp, mint amikor a felhők között repült. Csakhogy Manhattanban nincsenek csillagok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 20., 20:08
    Kommentek
    0
    A kis herceg földjén
  • Hét évvel a zsebórás malac parlamenti beidézése után, a 2003-ban regnáló szocialista kormány ismét megkereste, hogy működőképes médiatörvényre rendeljen tőle javaslatot. Gellért Kis Gábor emlékezete.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 06., 10:48
    Kommentek
    0
    Egy kommunikátor halálára
  • Manhattanban egy egyszobás, harminc négyzetméteres dobozka átlagára 1900 dollár, azaz... nagyon sok forint. Szerződést akkor írnak alá, ha ennek vagy a negyvenszeresét megkeresi az ember egy évben.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jun. 12., 11:00
    Kommentek
    5
    New York: 25 éven felülieknek nem ajánlott
  • Jelentem, április 19-én, pénteken, meghalt a tulipánfa, amelyik a 6-os kapu mellett állt. Az, amelyik legalább harminchét tavasz óta tulipán alakú fehér virággal köszöntötte a munkába érkező parlamenti dolgozókat. Se beteg nem volt, se a járókelők biztonságát nem veszélyeztette.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. máj. 03., 13:14
    Kommentek
    1
    Twitter és tulipán
  • Tudta, hogy nem azért ragadt kívül az ünneplő emberek körén, mert azok ne akarták volna bevenni őt, hanem mert számára vesztették jelentőségüket a hagyományok az otthonától távol.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. ápr. 16., 12:09
    Kommentek
    0
    Én istenem, itt a tavasz
  • Ami azt illeti, a New York-iak sem repesnek attól, hogy a városban, amely az elérhető luxusból él, nincsen mosógép a lakásban. Sokan lefizetnek egy rakat embert, a mosógépárustól a portáson át a szerelőig, és titokban szereltetik be a masinát.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. márc. 24., 14:03
    Kommentek
    1
    Kosárral ölemben
  • Malik Bendjelloul dokumentumfilmje bizonyítéka az amerikai mitológia főtételének: bárkiből lehet sikertörténet, bárki a csúcsra érhet, ha a maximumot hozza ki magából, ha igaz szívvel küzd, és értéket teremt. Egy idős detroiti munkás éppúgy, mint egy fiatal svéd kalandor.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. febr. 25., 09:30
    Kommentek
    0
    Az Oscar-mezőny legjobb sztorija
  • „Hogy mi a bajom ezzel a 70 éves Gandalf-figurával, aki előbb kicsavarta Godard híres mondatát, úgy, hogy »a játékfilm másodpercenként 24 hazugság«, majd be is bizonyította? Az, hogy fekete mágus.” New York-i bloggerünk Hanekéről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 28., 08:01
    Kommentek
    0
    Egy filmről, amely Oscar-díjat fog nyerni
  • A Lower East Side-i tetőlakástól Draviczki Attila Keybárjáig („kulcs kocsma”, nem kéjbár) húsz sarok az út. Nincs Szex és New York: nem intek taxit, a sárga folyamban hömpölygő kocsik alig tudnak egymástól mozdulni, egyébként sem olyan mulatóba tartok, ami előtt tűsarokban kell sorban állni. Sétálok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 17., 15:41
    Kommentek
    0
    Állítsátok meg a… New Yorkot!