Generációs fejtörő

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2014. máj. 19., 09:42
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Magyarul váltunk szót Rubik Ernővel New Jerseyben. Mindketten utálunk angolul csevegni.

Egy nappal azelőtt, hogy Rubik Ernőt megkérdeztem, híres feltalálóként miért is maradt a kádári Magyarországon, a következő üzenetbe lettem – facebookul szólva – „betaggelve”:

„Magyarország csak egy a jelentéktelen kis országok közül valahol Európában. A Google segítségével tudjuk, hogy van jó gulyása, egy furcsa nyelve, amit senki sem ért, és Liszt Ferenc-féle klasszikus zenéje. Kábé ennyi.”

Egy Reuters-olvasó kommentelt ekképpen a honlapot szerkesztő kolléga derültségére, aki csakhamar tovább is posztolta a saját oldalán, mert nincs jobb érzés annál a bizonyosságnál, hogy vannak nálunk egyszerűbb emberek. Bobby persze a posztot nem kommentálta, épp csak nekem címezve tette ki, amolyan jóindulatú provokációként. El kellett hát gondolkodnom rajta.

Magyarország valóban kis ország valahol Európában. Ennélfogva akár jelentéktelennek is tekinthető abban a kontextusban, amelyben Amerika például jelentős. Minderről persze eszembe jutott a jelentéktelen hószállingózás esete, mely meteorológiai igazságtalanságot előszeretettel hangoztatnak a magyar hírbemondók. Mintha a hószállingózás nem attól lenne az, ami, hogy szállingózik a szerencsétlen. Ha szakadna, hóvihar lenne, ugye. Csak azért lejelentéktelenezni, mert szállingózik, méltatlan. De mire felelhettem volna Bobbynak – ha megnézzük, az ország méretéhez képest hány magyar emelte a nagyobb országok jelentőségét, vagy hányan ragyogtak az olimpián, az arányok elgondolkodtatók… –, már halomnyi nemzetközi komment sorolta országunk érdemeit. Közöttük a következőt: „A Rubik-kockát se tessék elfeledni!”

Rubik Ernő – aki akkor vált híressé, amikor megszülettem, annyi idősen, mint amennyi most vagyok – soha nem gondolkozott a kivándorláson. Így mondta a 70 éves feltaláló annak a természettudományi múzeumnak a teraszán, amely az április végén nyílt Rubik-kiállításnak átmenetileg otthont ad egy a Szabadság-szoborral szemező New Jersey-i mezőn. Miért is akart volna, gondolnánk. A kocka és vele a „mintha az ország tenyerén lennék hordozva“ státusz szerencsés kombináció, ha anyagi biztonság is társul hozzá.

„Szerintem ahhoz nem kell szerencse, hogy az ember Magyarországon maradjon”, nevet a feltaláló, és én megtorpanok a közöttünk tátongó generációs szakadék szélén. A közhelyhez, miszerint igen fontos világot látni, de még fontosabb a megszerzett tudással hazatérni és otthon hasznosítani, hozzáteszi: „Ez az országon is múlik.” Az országon, amely még kommunista volt, amikor ő lett fiatal felnőtt.

Számomra a kommunizmus az igazi rejtvény. A politikához közelieken túl homályos, kiből és miért lett osztályidegen, kitől vettek el, és kitől miért nem. „Ha valaki nagyot lendít az ország szekerén, keressen többet, mint mások, én nem irigylem Rubik Ernő millióit” – mondta annak idején Kádár Jánosnak a Magyar Tudományos Akadémia egykori alelnöke, Márta Ferenc kémiaprofesszor. „A szocializmusban nem kell attól tartanunk, hogy a pénz kizsákmányoló vagyonná válik.”

A reáltudományok berkeiből egy másik kortárs kolléga, Lukács Béla fizikus is kedvezően nyilatkozott a korszakról: „Fizikusnak lenni most is majdnem ugyanolyan, mint akkor volt, kivéve, hogy az utazások sokkal könnyebbek lettek. Mi nem egy fogolytáborban műveltünk fizikát. Tehát ha valaki visszaemlékezik, mondjuk a hetvenes évek végére vagy a nyolcvanas évekre, Magyarországon lehetett élni.”

Egzisztenciális kérdésekről azonban Rubik nem beszél. „Úri muri” okokat említ, amelyekre épp a magamfajta „távolra szakadt hazánkfiákkal” való beszélgetések döbbentették rá, akikkel a kocka sikerét követő utazásai során találkozott a nagyvilágban. Először is a nyelv. Magyarul váltunk szót ott, New Jerseyben, mindketten utálunk angolul csevegni. „Először 36 éves koromban jöttem ide” – mondja Rubik –, és nem tudtam semmit angolul, de azért élőben kellett interjút adnom. De nem az a leglényegesebb, hogy kommunikálunk rajta – a nyelv gondolkozásunk bázisa. Attól függően, hogy milyen nyelvet használunk, másképp gondolkodunk. Nekem egy nyelvem van.” Azután a kultúra. A kint élő magyarokkal kapcsolatban  mindig úgy érezte, hogy vagy odakint maradtak idegennek, vagy a múltjukat jelentő hely számára váltak azzá. „Az ember fölnő valahol, ahol természeti és emberek alkotta környezete van. Ezt sem lehet újrateremteni szerintem. Mindenfélét ki lehet próbálni, de az nem lesz az.” Rubik tehát otthon maradt. Országon belül sem szeret megmozdulni, de amikor költözik, saját tervezésű bútorait mind viszi magával. „Nekem fáj, hogy ültettem egy fát, de már nem én fogom látni, amikor kétszer akkora lesz, olyan erős a kötődésem. Ez igaz az emberekre is.”

Csak a szerencse szerepét illetőleg nem értünk egyet. Szerencse kellett hozzá, hogy nemzetközi szabadalom hiányában a kocka mégis Rubik néven váljon világhírűvé, és a magyar piacon kezdjék meg a nagyüzemi gyártást. És még valami: két külföldi magyar. A bécsben élő Laczi Tibor látott először fantáziát a kockában, és vitte el a nürnbergi játékvásárra, ahol az Angliába települt Tom Kremer erdélyi-magyar játékgyáros figyelmét keltette fel.

A többi történelem. Elképzelhető, hogy a 30 évvel ezelőttinél sokkal inkább globálissá lett világban hasonló együttműködések sorára kerül sor, azaz, hogy Magyarország hosszú távon nyerhet is az „elvesztettekből”. Megkockáztathatom. Mert inkább egy ország legyen jelentéktelen, semmint a lakói.

A szerző a Reuters hírügynökség munkatársa. A cikkben kifejtett álláspont a sajátja.

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2014. máj. 19., 09:42
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához

  • Édesanyám felvett az ünnepi levelezőlistájára. Harminc embert köszöntött, köztük rokonokat, barátokat, templomi orgonistát és a pszichológusát. És mert sosem volt a szavak embere, ez az üzenete is tömör: „Áldott ünnepeket kívánok.”

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. dec. 29., 13:00
    Kommentek
    1
    A mazsoláról
  • Egy időben azzal, hogy Brittany Maynard megjelent a People címlapján, egy harmincas éveiben járó amerikai fiatalember úgy döntött, megosztja a világgal, hogy nincsen kedve tovább élni.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. nov. 03., 06:15
    Kommentek
    1
    Meghalni nincs jogunk?
  • Azt kérdezi a barátném, aki egyedül él, pedig mással szeretne: át kellett-e ugranom az árnyékomat, hogy párra leljek. Olyan párra, amelyet egykor, gyermekként álmodunk magunknak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. okt. 05., 12:20
    Kommentek
    1
    Modern szerelem New Yorkban – 4. rész: Egy csónakban
  • Ha az amerikai filmkritikusok többsége úgy véli, hogy egy Luc Besson-film „együgyű“, akkor az európai néző fogja magát, és már a bemutatón a moziban ül. Nem is téved: a New York-i mezőnyben a Lucy a nyár eddigi legélvezetesebb alkotása.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. aug. 05., 12:46
    Kommentek
    0
    Van úgy, hogy az ember már csak a moziba vágyik
  • Jelenleg 19 amerikai állam engedélyezi a melegházasságot. De az alapjában vallásos amerikai nép az elmúlt tíz évben többségében a melegházasságot támogatóvá vált.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jul. 05., 10:15
    Kommentek
    2
    A szivárvány másik végén
  • Így történt, hogy Indiana helyett Brazíliába utaztam, hogy fehér orvos helyett fekete programozó oldalán élek boldogan, amíg meg nem halok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jun. 05., 07:36
    Kommentek
    0
    Modern szerelem New Yorkban – 3. rész
  • Miért maradt itthon Rubik Ernő? New Jerseyben szerzőnk őt magát kérdezte erről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. máj. 19., 09:42
    Kommentek
    0
    Generációs fejtörő
  • Ha akarjuk, kivehetjük a részünk az otthoni ügyekből. Az Amerikában élő magyarok szavazási szándékának számosított eredménye akár azt is mutathatja, hogy akarjuk.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. ápr. 03., 10:00
    Kommentek
    2
    A nyolcszázból egy biztos: New Yorkból szavazók
  • Mint aki kitölt egymillió szelvényt, majd a legelsővel megnyeri a főnyereményt. Így fizettem be egyéves társkereső tagságot, hogy azután az első randin kézen fogva elsétáljak a naplementében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 18., 10:59
    Kommentek
    2
    Modern szerelem New Yorkban – 2. rész
  • Ne nézzük meg többet soha az Annie Hallt Woody Allen szexuális zaklatási botránya miatt? És mit gondol minderről Radnóti Sándor?

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 10., 11:03
    Kommentek
    4
    Művész keze által
  • Négy hónappal azelőtt, hogy a Catskills hegyekben megkérték a kezem, fizettem 52 ezer forintot egy e-Harmony nevű társkereső cégnek. Az ár az amerikai piacon is magasnak számít, de amiért a másik is fizet, azt talán komolyan is veszi.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 30., 11:15
    Kommentek
    1
    Hogy néz ki a szerelem New Yorkban? 1. rész
  • Élt: 2 napot. Beszélt róla: egy egész világ. Gyászolja: 0.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 09., 10:01
    Kommentek
    2
    A Sarki Örvény halálára
  • Ha megerőltetném magam, biztosan találnék tíz dolgot, amiben New York jobban működik, mint Budapest. Csak nem ezt a bizonyos tízet.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. dec. 13., 08:40
    Kommentek
    3
    Ama tíz dologról, ami New Yorkban sem működik jobban, mint Budapesten
  • Ha a New York Times ír az országunkról, akkor valami gáz van otthon. Most épp az, hogy ugyanabban a headline-ban szerepelnek a Magyarország és az antiszemitizmus szavak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 28., 10:00
    Kommentek
    4
    Didchoo eat? Not, did you eat, but Jew eat? Jew. You get it?
  • Azt azért mégsem magyar asztrofizikusoktól várnánk, hogy moszkitókat keltessenek a föld alatt Amerikában. Pedig ez a helyzet, és milliók életét menthetik meg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 07., 10:48
    Kommentek
    1
    De szabadíts meg a Gonosztól
  • Eljött hát az ideje, hogy megosszam a legfontosabb pozitívumot az országról, ahol elidegeníthetetlen jog boldogságra törekedni, és ahol ennek megfelelően az ember csak boldog lehet, boldogtalan legföljebb átmenetileg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. okt. 22., 09:15
    Kommentek
    2
    Hogy taníts meg nevetni
  • Aki azt gondolja, hogy lehet „New York-inak” lenni Brooklynban, Queensben vagy urambocsá! New Jerseyben, az ne is üljön be a filmre: a poénok felét nem fogja érteni. Valamint ne üzenjen a Facebookon – engem sem fog soha érteni. Manhattanben még a hajléktalanok is sznobok. A szó legpozitívabb értelmében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 27., 11:08
    Kommentek
    1
    Jázminság – Woody Allen negyvennyolcadszor
  • A francia pilóta, Antoine de Saint-Exupéry, éjjelente írt. Megvárta, amíg leszáll az este és csillagfényét felgyújtva karnyújtásnyira kerül az ég, épp, mint amikor a felhők között repült. Csakhogy Manhattanban nincsenek csillagok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 20., 20:08
    Kommentek
    0
    A kis herceg földjén
  • Hét évvel a zsebórás malac parlamenti beidézése után, a 2003-ban regnáló szocialista kormány ismét megkereste, hogy működőképes médiatörvényre rendeljen tőle javaslatot. Gellért Kis Gábor emlékezete.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 06., 10:48
    Kommentek
    0
    Egy kommunikátor halálára
  • Manhattanban egy egyszobás, harminc négyzetméteres dobozka átlagára 1900 dollár, azaz... nagyon sok forint. Szerződést akkor írnak alá, ha ennek vagy a negyvenszeresét megkeresi az ember egy évben.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jun. 12., 11:00
    Kommentek
    5
    New York: 25 éven felülieknek nem ajánlott
  • Jelentem, április 19-én, pénteken, meghalt a tulipánfa, amelyik a 6-os kapu mellett állt. Az, amelyik legalább harminchét tavasz óta tulipán alakú fehér virággal köszöntötte a munkába érkező parlamenti dolgozókat. Se beteg nem volt, se a járókelők biztonságát nem veszélyeztette.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. máj. 03., 13:14
    Kommentek
    1
    Twitter és tulipán
  • Tudta, hogy nem azért ragadt kívül az ünneplő emberek körén, mert azok ne akarták volna bevenni őt, hanem mert számára vesztették jelentőségüket a hagyományok az otthonától távol.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. ápr. 16., 12:09
    Kommentek
    0
    Én istenem, itt a tavasz
  • Ami azt illeti, a New York-iak sem repesnek attól, hogy a városban, amely az elérhető luxusból él, nincsen mosógép a lakásban. Sokan lefizetnek egy rakat embert, a mosógépárustól a portáson át a szerelőig, és titokban szereltetik be a masinát.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. márc. 24., 14:03
    Kommentek
    1
    Kosárral ölemben
  • Malik Bendjelloul dokumentumfilmje bizonyítéka az amerikai mitológia főtételének: bárkiből lehet sikertörténet, bárki a csúcsra érhet, ha a maximumot hozza ki magából, ha igaz szívvel küzd, és értéket teremt. Egy idős detroiti munkás éppúgy, mint egy fiatal svéd kalandor.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. febr. 25., 09:30
    Kommentek
    0
    Az Oscar-mezőny legjobb sztorija
  • „Hogy mi a bajom ezzel a 70 éves Gandalf-figurával, aki előbb kicsavarta Godard híres mondatát, úgy, hogy »a játékfilm másodpercenként 24 hazugság«, majd be is bizonyította? Az, hogy fekete mágus.” New York-i bloggerünk Hanekéről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 28., 08:01
    Kommentek
    0
    Egy filmről, amely Oscar-díjat fog nyerni
  • A Lower East Side-i tetőlakástól Draviczki Attila Keybárjáig („kulcs kocsma”, nem kéjbár) húsz sarok az út. Nincs Szex és New York: nem intek taxit, a sárga folyamban hömpölygő kocsik alig tudnak egymástól mozdulni, egyébként sem olyan mulatóba tartok, ami előtt tűsarokban kell sorban állni. Sétálok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 17., 15:41
    Kommentek
    0
    Állítsátok meg a… New Yorkot!