Hogy néz ki a szerelem New Yorkban? 1. rész

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2014. jan. 30., 11:15
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A női mosdóban futunk össze. Kolléganőm dúskeblű szőke, az újságírás mellett mester aikidós. Emigráns rokonlélek, Varsót hagyta ott a Columbia Egyetemért. Rajong a New York Times Modern szerelem című rovatáért, ahová írástudó olvasók küldik be szerelmi életük nagy történetét. Igaz sztorik, mesterien szerkesztve – volt idő, hogy én is függtem rajtuk. Azt meséli, úgy döntött, aktív társkeresésbe fog, elege van a New York-i magányból. Bólintok. Végtére is ebben az országban minden csak elhatározás kérdése. Csakhogy, veti fel, ahonnan én jövök, ott az ember nem árulja direktbe magát  fotóval holmi weboldalon, mindenki szeme láttára, mint a húspiacon. „Legfeljebb akiket senki sem választott, végső kétségbeesésből.” Így fogalmaz. A gondolat egy pillanatra visszarepít a Times Square toronyházának szürke vécéjéből a Petőfi suli tornatermébe, ahol tízévesen, izzadó tenyérrel várom, hogy valamelyik a két csapatkapitány közül beválasszon a partizánjai közé. Abba az idétlen kidobósba, ahol egy időben elölről meg hátulról is lőhetnek labdával, ezért épeszű ember csak szociális nyomásra vesz benne részt. De mégis abba halt bele a gyerekember, ha csak állt és nézte, ahogy mindenki mást előbb szemeltek ki a csapatba.

„Most rajtad a választás sora – mondom biztatóan. – Még csak ki sem fogsz tűnni.” Az 54 millió amerikai szingli közül 41 millióan online kísérlik megtalálni az igazit. Egymilliárdos üzletről beszélünk kérem, amelyhez egy-egy delikvens átlagosan évi 52 ezer forinttal járul hozzá. Az elmúlt évben kötött amerikai házasságok 17 százaléka online szerelemből született. Mindeközben Magyarországon a legnépszerűbb társkereső oldal állítja, hogy több mint kétmillióan regisztráltak rá. A népesség 20 százaléka. Akkor most ki előtt ciki? A világ előtt, amely pont nem tud róla, vagy a potenciális társak előtt, akik csak akkor fedezik fel, ha ők maguk is regisztráltak? Épp csak veszítenivaló nincsen. „Melyik társkeresőt ajánlod?” – kérdezi válaszképp a meggyőződéssel, hogy itt és most, a szürke mosdóban, munkaidő után meg fogom vele osztani Modern szerelem történetem.

Négy hónappal azelőtt, hogy a Catskills hegyekben megkérték a kezem, fizettem 52 ezer forintot egy eHarmony nevű társkereső cégnek. Ha azt mondom, puszta kíváncsiságból, és hallgatok a fejembe szállt berzsiáni haragról egy országnyi magyar férfival szemben, akik restek voltak belém szeretni, oda lenne a bloggerbecsület. Az egyéves regisztráció árát, mely még az amerikai piacon is magasnak számít, első szűrőnek könyveltem el: amiért a másik is fizet, azt talán komolyan is veszi. Az eHarmony mögött álló tudósok, akik azt a 400 kérdésből álló pszichológiai kérdőívet összeállították, amelynek két órán át tartó kitöltésével a bejelentkezés indul, azt állítják, hogy a csodateszt alapján összehozott párok a legfontosabb kvalitásokban illenek majd össze. Ezen az oldalon nem keresgélhet az ember sok millió profilos adatbázisban, helyette jó esetben egy-két embert lát hetente, akivel a rendszer a kompatibilitásmutatók alapján összeboronálja.

Azt  ígérik tehát, hogy a legfontosabb kritérium megállapítását, azaz, hogy milyen ember illik hozzád, pszichológiai algoritmusok alkalmazásával leveszik a válladról. Tizenöt éve próbálom ezt az egy dolgot jól eltalálni, különösebb sikerélmény nélkül – sokkal nagyobb összeget is kifizetnék annak, aki felsorakoztat egy rakat potenciális társat, akik közül mindegy, kit választok felszínes preferenciáim, valamint az orrom alapján, a lényeg működni fog. Mert ha valamit tanított ez a tizenöt év, az az, hogy egyáltalán nem biztos, hogy az teszi boldoggá az embert, amire vágyik.

A teszt kitöltése nem esik jól. Nem nehéz megadni, hogy az ideális társ 30 és 50 év közötti legyen, 175 centinél ne sokkal alacsonyabb, ne igyék, ne dohányozzék. Élhet bárhol – nem bíztam benne, hogy pszichológiai tesztem országon belül talál hozzám illőt –, ha magyar, hazaköltözöm érte. Egyetemet végzett legyen. Megtorpanok. Ez előítéletes kitétel – ha online profil alapján ítélünk, a legjóképűbb pasi is elhalványul a jobb iskolákkal, jobb állással, magasabb státusszal rendelkező mellett. De igazit a vallás kérdésénél nyelek. Ikszelem a keresztényt, az ateistát és a zsidót. A buddhistával ki is merül a liberalizmusom – a hindu és a muszlim kockák üresen maradnak. Kicsit bánt a dolog, de megyek tovább. Az etnikai kérdés aztán annyira elkedvetlenít, hogy kis híján felhagyok a projekttel. Általános iskolában, abban, ahol partizánozni kellett tesin, nagyon tetszett a Tóth Marci. Tóth Marci cigány volt, nekem meg még fogalmam sem volt a kategóriával járó előítéletekről, azt sem vettem észre, hogy Marci más lett volna, mint én. Marci meg engem nem vett észre, de lám, ilyen messzire nyúlik vissza a meggyőződésem, hogy rasszvak vagyok. Aztán húsz évvel később megkapom az 52 ezer forintos kérdést: lehet az ideális társ kínai? Indiai? Fekete? Esetleg filippínó? Marad megannyi üres rubrika meg a szégyen. Az élet persze túljár a komputerek eszén, de erről majd később.

Interaktív
A virtuális világ persze maga az élet. Legalább annyi időt töltünk számítógép előtt, mint távol tőle, legalább olyan érdekes dolgokkal, mint az áram nélkül működőben. El kéne végre engedni a meggyőződést, hogy ami online történik, az nem a valódi életünk. Ha szívesebben csevegünk Facebookon a másikkal, mint élőben, az árulkodik a kapcsolat minőségéről, de attól még a beszélgetés valódi. Abban, hogy valakinek előbb a gondolataival találkozunk, és csak utána a tűzzel a szemében, ugyanaz az izgalom rejlik, mint ha ez fordított sorrendben történik. Az eHarmonyn az ismerkedést kezdeményező ötven előregyártott kérdés közül kiválaszt ötöt, és elküldi. A 32 éves jóképű Juan (quantitative trading strategist New Jerseyből) azt kérdezi, hogyan reagálnék, ha elvinne egy buliba, ahol senkit sem ismerek. A lehetséges válaszok között van előregyártott (a közelében maradok, és megvárom, amíg bemutat a többieknek, vagy elvonulok, és jól érzem magam egyedül), de válaszolhatok a saját szavaimmal is. Erre sor is kerül, amikor Juan azt kérdezi, pontos vagyok-e („Tegnaptól.”). Tizenöt év múlva külvárosi házban vagy belvárosi lakásban szeretnél élni? (Valamit írok, mégsem rémiszthetek el egy idegent a szaunás faházzal a finn fenyőrengetegben.) A szombati buli számodra színházat, mozit, táncos helyet vagy sporteseményt jelent? (Jóképűnek jóképű, csak hülyeségeket kérdez, gondolom ezen a ponton, ha azt hiszi, az a lényeg, mit csinálunk, és nem az, hogy együtt, és bosszant, hogy közhelyeket provokál ki belőlem.) Azután én választok kérdéseket, és persze sokkal izgalmasabbak is akadnak. Például: El tudnál-e költözni a szerelmedért, Juan. Hónapokat „elkérdés-feleletezem” így, amíg eljutok az első randikig:

A 28 éves sebész medikus Indianából a queensi metró vonalának a végén várt autóval, hogy Long Island apró félszigetnyelvére kiránduljunk, ahol Exupéry A kis herceget írta.

A 30 éves brazil programozó a koreai negyed háromszintes spakastélyába vitt, medence- és szaunaparadicsomba.

A 36 éves New York-i feltalálóval a Hudson partján fekvő idős kastély kertjében szereltünk a fejünkre agyhullámmérőt, mely koncentrációnk segítségével mozgatott egy labdát – kvázi fejben fociztunk.

2013 nyarán boldog voltam, hogy belevágtam a kalandba. A kérdés – hogyan lesz a három jelöltből egy, ha lesz egyáltalán – még nem volt aktuális. De a gyenge partizánjátékos mezéből való kibújás igen. Melós dolog, szinte mindig egy jogos félelmen való felülkerekedés az ára, de megéri bele-beleszólni a sorsba. És csak másodsorban a Nagy Ő miatt.

A szerző a Reuters hírügynökség munkatársa. A cikkben kifejtett álláspont a sajátja.

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2014. jan. 30., 11:15
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1
    pacsi
    2014. február 15., szombat 18:13
    Ez jó: "A szerző a Reuters hírügynökség munkatársa. A cikkben kifejtett álláspont a sajátja."
    Várom a folytatást. Kedves Mirjam! Elnézést kérek, hogy nem a posztra reagáltam. Az is jó!

Komment írásához

  • Édesanyám felvett az ünnepi levelezőlistájára. Harminc embert köszöntött, köztük rokonokat, barátokat, templomi orgonistát és a pszichológusát. És mert sosem volt a szavak embere, ez az üzenete is tömör: „Áldott ünnepeket kívánok.”

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. dec. 29., 13:00
    Kommentek
    1
    A mazsoláról
  • Egy időben azzal, hogy Brittany Maynard megjelent a People címlapján, egy harmincas éveiben járó amerikai fiatalember úgy döntött, megosztja a világgal, hogy nincsen kedve tovább élni.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. nov. 03., 06:15
    Kommentek
    1
    Meghalni nincs jogunk?
  • Azt kérdezi a barátném, aki egyedül él, pedig mással szeretne: át kellett-e ugranom az árnyékomat, hogy párra leljek. Olyan párra, amelyet egykor, gyermekként álmodunk magunknak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. okt. 05., 12:20
    Kommentek
    1
    Modern szerelem New Yorkban – 4. rész: Egy csónakban
  • Ha az amerikai filmkritikusok többsége úgy véli, hogy egy Luc Besson-film „együgyű“, akkor az európai néző fogja magát, és már a bemutatón a moziban ül. Nem is téved: a New York-i mezőnyben a Lucy a nyár eddigi legélvezetesebb alkotása.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. aug. 05., 12:46
    Kommentek
    0
    Van úgy, hogy az ember már csak a moziba vágyik
  • Jelenleg 19 amerikai állam engedélyezi a melegházasságot. De az alapjában vallásos amerikai nép az elmúlt tíz évben többségében a melegházasságot támogatóvá vált.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jul. 05., 10:15
    Kommentek
    2
    A szivárvány másik végén
  • Így történt, hogy Indiana helyett Brazíliába utaztam, hogy fehér orvos helyett fekete programozó oldalán élek boldogan, amíg meg nem halok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jun. 05., 07:36
    Kommentek
    0
    Modern szerelem New Yorkban – 3. rész
  • Miért maradt itthon Rubik Ernő? New Jerseyben szerzőnk őt magát kérdezte erről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. máj. 19., 09:42
    Kommentek
    0
    Generációs fejtörő
  • Ha akarjuk, kivehetjük a részünk az otthoni ügyekből. Az Amerikában élő magyarok szavazási szándékának számosított eredménye akár azt is mutathatja, hogy akarjuk.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. ápr. 03., 10:00
    Kommentek
    2
    A nyolcszázból egy biztos: New Yorkból szavazók
  • Mint aki kitölt egymillió szelvényt, majd a legelsővel megnyeri a főnyereményt. Így fizettem be egyéves társkereső tagságot, hogy azután az első randin kézen fogva elsétáljak a naplementében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 18., 10:59
    Kommentek
    2
    Modern szerelem New Yorkban – 2. rész
  • Ne nézzük meg többet soha az Annie Hallt Woody Allen szexuális zaklatási botránya miatt? És mit gondol minderről Radnóti Sándor?

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 10., 11:03
    Kommentek
    4
    Művész keze által
  • Négy hónappal azelőtt, hogy a Catskills hegyekben megkérték a kezem, fizettem 52 ezer forintot egy e-Harmony nevű társkereső cégnek. Az ár az amerikai piacon is magasnak számít, de amiért a másik is fizet, azt talán komolyan is veszi.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 30., 11:15
    Kommentek
    1
    Hogy néz ki a szerelem New Yorkban? 1. rész
  • Élt: 2 napot. Beszélt róla: egy egész világ. Gyászolja: 0.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 09., 10:01
    Kommentek
    2
    A Sarki Örvény halálára
  • Ha megerőltetném magam, biztosan találnék tíz dolgot, amiben New York jobban működik, mint Budapest. Csak nem ezt a bizonyos tízet.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. dec. 13., 08:40
    Kommentek
    3
    Ama tíz dologról, ami New Yorkban sem működik jobban, mint Budapesten
  • Ha a New York Times ír az országunkról, akkor valami gáz van otthon. Most épp az, hogy ugyanabban a headline-ban szerepelnek a Magyarország és az antiszemitizmus szavak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 28., 10:00
    Kommentek
    4
    Didchoo eat? Not, did you eat, but Jew eat? Jew. You get it?
  • Azt azért mégsem magyar asztrofizikusoktól várnánk, hogy moszkitókat keltessenek a föld alatt Amerikában. Pedig ez a helyzet, és milliók életét menthetik meg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 07., 10:48
    Kommentek
    1
    De szabadíts meg a Gonosztól
  • Eljött hát az ideje, hogy megosszam a legfontosabb pozitívumot az országról, ahol elidegeníthetetlen jog boldogságra törekedni, és ahol ennek megfelelően az ember csak boldog lehet, boldogtalan legföljebb átmenetileg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. okt. 22., 09:15
    Kommentek
    2
    Hogy taníts meg nevetni
  • Aki azt gondolja, hogy lehet „New York-inak” lenni Brooklynban, Queensben vagy urambocsá! New Jerseyben, az ne is üljön be a filmre: a poénok felét nem fogja érteni. Valamint ne üzenjen a Facebookon – engem sem fog soha érteni. Manhattanben még a hajléktalanok is sznobok. A szó legpozitívabb értelmében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 27., 11:08
    Kommentek
    1
    Jázminság – Woody Allen negyvennyolcadszor
  • A francia pilóta, Antoine de Saint-Exupéry, éjjelente írt. Megvárta, amíg leszáll az este és csillagfényét felgyújtva karnyújtásnyira kerül az ég, épp, mint amikor a felhők között repült. Csakhogy Manhattanban nincsenek csillagok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 20., 20:08
    Kommentek
    0
    A kis herceg földjén
  • Hét évvel a zsebórás malac parlamenti beidézése után, a 2003-ban regnáló szocialista kormány ismét megkereste, hogy működőképes médiatörvényre rendeljen tőle javaslatot. Gellért Kis Gábor emlékezete.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 06., 10:48
    Kommentek
    0
    Egy kommunikátor halálára
  • Manhattanban egy egyszobás, harminc négyzetméteres dobozka átlagára 1900 dollár, azaz... nagyon sok forint. Szerződést akkor írnak alá, ha ennek vagy a negyvenszeresét megkeresi az ember egy évben.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jun. 12., 11:00
    Kommentek
    5
    New York: 25 éven felülieknek nem ajánlott
  • Jelentem, április 19-én, pénteken, meghalt a tulipánfa, amelyik a 6-os kapu mellett állt. Az, amelyik legalább harminchét tavasz óta tulipán alakú fehér virággal köszöntötte a munkába érkező parlamenti dolgozókat. Se beteg nem volt, se a járókelők biztonságát nem veszélyeztette.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. máj. 03., 13:14
    Kommentek
    1
    Twitter és tulipán
  • Tudta, hogy nem azért ragadt kívül az ünneplő emberek körén, mert azok ne akarták volna bevenni őt, hanem mert számára vesztették jelentőségüket a hagyományok az otthonától távol.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. ápr. 16., 12:09
    Kommentek
    0
    Én istenem, itt a tavasz
  • Ami azt illeti, a New York-iak sem repesnek attól, hogy a városban, amely az elérhető luxusból él, nincsen mosógép a lakásban. Sokan lefizetnek egy rakat embert, a mosógépárustól a portáson át a szerelőig, és titokban szereltetik be a masinát.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. márc. 24., 14:03
    Kommentek
    1
    Kosárral ölemben
  • Malik Bendjelloul dokumentumfilmje bizonyítéka az amerikai mitológia főtételének: bárkiből lehet sikertörténet, bárki a csúcsra érhet, ha a maximumot hozza ki magából, ha igaz szívvel küzd, és értéket teremt. Egy idős detroiti munkás éppúgy, mint egy fiatal svéd kalandor.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. febr. 25., 09:30
    Kommentek
    0
    Az Oscar-mezőny legjobb sztorija
  • „Hogy mi a bajom ezzel a 70 éves Gandalf-figurával, aki előbb kicsavarta Godard híres mondatát, úgy, hogy »a játékfilm másodpercenként 24 hazugság«, majd be is bizonyította? Az, hogy fekete mágus.” New York-i bloggerünk Hanekéről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 28., 08:01
    Kommentek
    0
    Egy filmről, amely Oscar-díjat fog nyerni
  • A Lower East Side-i tetőlakástól Draviczki Attila Keybárjáig („kulcs kocsma”, nem kéjbár) húsz sarok az út. Nincs Szex és New York: nem intek taxit, a sárga folyamban hömpölygő kocsik alig tudnak egymástól mozdulni, egyébként sem olyan mulatóba tartok, ami előtt tűsarokban kell sorban állni. Sétálok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 17., 15:41
    Kommentek
    0
    Állítsátok meg a… New Yorkot!