Kosárral ölemben

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2013. márc. 24., 14:03
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

„Csak abban bízhatunk, hogy az egyszer elgondolt gondolat elpusztíthatatlan.” Sólyom László mondatánál, mellyel az alkotmánybírósági döntések hatálytalanítására reagált, leragadok picit azon a szombat délelőttön. Azon mondatok egyike, amely túl tökéletes ahhoz, hogy sokkal többet érjen esztétikumánál. A jogtudós szájából katartikus hatása van, de Coelhót például az efféle mondatok miatt nem veszem a kezembe. Az ember csak saját magáról állíthat bizonyosat: én olyannyira tartok attól, hogy mint a vízcseppek a napon, tűnnek feledésbe a jó gondolatok, hogy folyamatosan konzerválni próbálom őket. Mindig nálam van a riporterek hátsó zsebébe férő notesz, és lejegyzem őket, ahol épp megszületnek. Az alkotmányos gondolatoknak sem árt majd, ha újra leírják őket – gondolom épp, mely ponton Mike megjegyzi, hogy ő bizony elindul mosni. Egyúttal hozzáteszi, hogy a mosás az ő „zen time”-ja, személyes ideje, amikor kikapcsol és reflektál önmagára. Talán odavethettem, hogy őszinte részvétem, végig sem gondolva, hogy Mike Torontóban és nem Manhattanban van, ahol a metró patkányai mellett a lefolyók árulkodnak leginkább a város harmadik világbéli arcáról. A lefolyók állapotáról meg a mosógép nélküli fürdőszobák. Milyen jó is lenne a New York-i mosodamacerát megosztani a hazaiakkal, még ezt is gondolom, ha nem alkotmány-nagyságrendű problémák nyomasztanának minket, mert mi az én szennyesem a magyar kormányéhoz képest, ugye. De addigra már benne vagyok a mosodavita közepében Mike-kal, és kettőnk elpusztíthatatlan gondolataival, melyek gyümölcséül Kanadában néhány fénykép, Amerikában pedig e sorok születtek – biztos, ami biztos.

Toronto, 2013

Toronto, 2013

Fotó: Michael Fiala

Két évvel ezelőtt a New York Times felmérése szerint az eladó New York-i ingatlanoknak mintegy 20 százalékában volt mosógép. Ami a kiadó lakásokat illeti, jó, ha öt százalékukban megtalálható ez a „csúcskényelmi” cikk. A tulajdonosok az épületek múlt századbeli vízvezetékére hivatkozva illegalizálják a mosógép beépítését, mondván, azok nem képesek nagyobb mennyiségű habos folyadékot eltüntetni. Tehetősebb épületekben külön szinten, legtöbbször az alagsorban alakítanak ki mosodát. (Három-négy mosó- és szárítógéppel, melyek pénzfeltöltéses kártyával működnek.) Új építésű lakásoknál van példa alkukötésre a tulajjal: beszereltet a bérlőnek mosógépet, ha az hajlandó 50 dollár mosógépbérleti díjat leperkálni havonta. Így egyévnyi lakásbérlet esetén 600 dollárba kerül a költözéskor meg nem tartható gép. Szerényebb lakásokban, mint amilyen Lower East Side-i albérletem, melynek 30 négyzetmétere havi 2400 dollárba kerül, ilyen státuszszimbólum nincs. Igaz, lift se, így aztán hat emeletet és két utcát gyalogolok a kínai mosodáig. Mint az elmúlt hétvégén, a „mert nekem nincs most más, csak a szennyesem, az én szennyesem”-et dúdolva, azzal az arckifejezéssel, amit csak az érthet, aki úgy nevelkedett, hogy piszkos cuccal a szennyesláda és a mosógép közötti egy métert meghaladó távolságnál nem illik többet megtenni.

Toronto, 2013

Toronto, 2013

Fotó: Michael Fiala

Ezt a két utca–hat emeletet három körben, hatszor járom meg. A mosás kaszinójelenettel indul: pénzváltás a kisablaknál, mert az automata, amely a mosógépekbe való centeseket adja, csak bizonyos papírpénzeket fogad el. Pénzbeadás az automatába, ami félkarú társai sebességével vetekedve köpi ki magából a huszonöt centeseket – úgy 40 érmét (kétgépes mosás-szárításnál). A mosóember meg győzze zsebbe gyömöszölni őket, mint valami béna bankrabló. Máshová nem nagyon érdemes, mert rögtön vissza is kell helyezni őket egyesével a mosógépekbe. Nagy kaland, úgy tízéves korig. Mike zen pillanata akkor jön, amikor a kihalt torontói mosodában ülve szemez a forgó ruhahalommal. New Yorkban azonban nincs zen, zaj van, abban pedig csak ázsiai ember képes meditálni. Amióta a kínai negyed határán lakom, hajnalonta látom néhányukat a pázsittalan park szélén, ahogy feltett karokkal, rezzenéstelenül állnak a hidegben: megannyi bebugyolált szobor.

Toronto, 2013

Toronto, 2013

Fotó: Michael Fiala

Amíg a mosás megy, nem lábatlankodom a derék kínaiak között, visszamászom a hatodikra. Majd vissza le, kiválogatni, mely ruhaneműk mennek a szárítóba: amelyeket nem bánom, ha sose vehetek fel újra. Egy Wall Street-i barátom meg van róla győződve, hogy a masina az amerikai ruhaipar találmánya, mert annyi életet sem hagy az anyagban, mint Charlize Theron gonosz királynője az útjába kerülő fiatal nőkben. Errefelé nem ihlet tollforgatót teregető édesanya. A szárító 40 perc, felmászom a hatodikra megint. Vissza le, aztán vissza fel, immáron a dagadt ruhákkal – ez a rész fantasztikus hátsót eredményez, legalábbis ezen a ponton ez az egyetlen pozitív gondolat, ami eszembe jut. Azért havonta csak egyszer vagyok hajlandó átesni a tortúrán. Amikor elárultam Veress Gábor barátomnak, hogy inkább veszek új ruhát, mintsem hogy sűrűbben kelljen két órát elpocsékolnom az életemből mosodázásra, leamerikaiazott. Ami azt illeti, a New York-iak sem repesnek attól, hogy a városban, amely az elérhető luxusból él, nincsen mosógép a lakásban. Sokan lefizetnek egy rakat embert, a mosógépárustól a portáson át a szerelőig, és titokban szereltetik be a masinát. A városi szájhagyomány szerint a mosógép-forgalmazók hűtőgép-csomagolásban küldik az árut, a portások meg szemet hunynak a civilben érkező vízvezeték-szerelők felett, akik ruhásszekrényekbe építve bújtatják a tiltott holmit a házmesterek szeme elől.

Toronto, 2013

Toronto, 2013

Fotó: Michael Fiala

De ha már amerikait játszom, játsszam rendesen: a múlt heti mosás után felpakoltam a ruhatáram felét, és mind elvittem a legközelebbi adománygyűjtő helyre. Nem emlékszem, melyik pszichiáter mondta, hogy a tárgyak antiszociálissá tesznek: boldogságpótlékok, miközben kirekesztik a valódi örömöt. Mindenesetre lehet valami a dologban, mert ahogy aznap utoljára megmásztam a hat emeletet, és végre elnyúltam kiürült szobám ágyán, nyugalom töltött el. Olyan éteri. Így utólag azt gondolom, hogy az a pillanat csak a Mike-féle zen time lehetett.

A szerző a Reuters hírügynökség munkatársa. A cikkben kifejtett álláspont a sajátja.

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2013. márc. 24., 14:03
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1
    lohbasso
    2013. október 23., szerda 01:02
    Tetszik.

Komment írásához

  • Édesanyám felvett az ünnepi levelezőlistájára. Harminc embert köszöntött, köztük rokonokat, barátokat, templomi orgonistát és a pszichológusát. És mert sosem volt a szavak embere, ez az üzenete is tömör: „Áldott ünnepeket kívánok.”

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. dec. 29., 13:00
    Kommentek
    1
    A mazsoláról
  • Egy időben azzal, hogy Brittany Maynard megjelent a People címlapján, egy harmincas éveiben járó amerikai fiatalember úgy döntött, megosztja a világgal, hogy nincsen kedve tovább élni.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. nov. 03., 06:15
    Kommentek
    1
    Meghalni nincs jogunk?
  • Azt kérdezi a barátném, aki egyedül él, pedig mással szeretne: át kellett-e ugranom az árnyékomat, hogy párra leljek. Olyan párra, amelyet egykor, gyermekként álmodunk magunknak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. okt. 05., 12:20
    Kommentek
    1
    Modern szerelem New Yorkban – 4. rész: Egy csónakban
  • Ha az amerikai filmkritikusok többsége úgy véli, hogy egy Luc Besson-film „együgyű“, akkor az európai néző fogja magát, és már a bemutatón a moziban ül. Nem is téved: a New York-i mezőnyben a Lucy a nyár eddigi legélvezetesebb alkotása.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. aug. 05., 12:46
    Kommentek
    0
    Van úgy, hogy az ember már csak a moziba vágyik
  • Jelenleg 19 amerikai állam engedélyezi a melegházasságot. De az alapjában vallásos amerikai nép az elmúlt tíz évben többségében a melegházasságot támogatóvá vált.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jul. 05., 10:15
    Kommentek
    2
    A szivárvány másik végén
  • Így történt, hogy Indiana helyett Brazíliába utaztam, hogy fehér orvos helyett fekete programozó oldalán élek boldogan, amíg meg nem halok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jun. 05., 07:36
    Kommentek
    0
    Modern szerelem New Yorkban – 3. rész
  • Miért maradt itthon Rubik Ernő? New Jerseyben szerzőnk őt magát kérdezte erről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. máj. 19., 09:42
    Kommentek
    0
    Generációs fejtörő
  • Ha akarjuk, kivehetjük a részünk az otthoni ügyekből. Az Amerikában élő magyarok szavazási szándékának számosított eredménye akár azt is mutathatja, hogy akarjuk.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. ápr. 03., 10:00
    Kommentek
    2
    A nyolcszázból egy biztos: New Yorkból szavazók
  • Mint aki kitölt egymillió szelvényt, majd a legelsővel megnyeri a főnyereményt. Így fizettem be egyéves társkereső tagságot, hogy azután az első randin kézen fogva elsétáljak a naplementében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 18., 10:59
    Kommentek
    2
    Modern szerelem New Yorkban – 2. rész
  • Ne nézzük meg többet soha az Annie Hallt Woody Allen szexuális zaklatási botránya miatt? És mit gondol minderről Radnóti Sándor?

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 10., 11:03
    Kommentek
    4
    Művész keze által
  • Négy hónappal azelőtt, hogy a Catskills hegyekben megkérték a kezem, fizettem 52 ezer forintot egy e-Harmony nevű társkereső cégnek. Az ár az amerikai piacon is magasnak számít, de amiért a másik is fizet, azt talán komolyan is veszi.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 30., 11:15
    Kommentek
    1
    Hogy néz ki a szerelem New Yorkban? 1. rész
  • Élt: 2 napot. Beszélt róla: egy egész világ. Gyászolja: 0.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 09., 10:01
    Kommentek
    2
    A Sarki Örvény halálára
  • Ha megerőltetném magam, biztosan találnék tíz dolgot, amiben New York jobban működik, mint Budapest. Csak nem ezt a bizonyos tízet.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. dec. 13., 08:40
    Kommentek
    3
    Ama tíz dologról, ami New Yorkban sem működik jobban, mint Budapesten
  • Ha a New York Times ír az országunkról, akkor valami gáz van otthon. Most épp az, hogy ugyanabban a headline-ban szerepelnek a Magyarország és az antiszemitizmus szavak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 28., 10:00
    Kommentek
    4
    Didchoo eat? Not, did you eat, but Jew eat? Jew. You get it?
  • Azt azért mégsem magyar asztrofizikusoktól várnánk, hogy moszkitókat keltessenek a föld alatt Amerikában. Pedig ez a helyzet, és milliók életét menthetik meg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 07., 10:48
    Kommentek
    1
    De szabadíts meg a Gonosztól
  • Eljött hát az ideje, hogy megosszam a legfontosabb pozitívumot az országról, ahol elidegeníthetetlen jog boldogságra törekedni, és ahol ennek megfelelően az ember csak boldog lehet, boldogtalan legföljebb átmenetileg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. okt. 22., 09:15
    Kommentek
    2
    Hogy taníts meg nevetni
  • Aki azt gondolja, hogy lehet „New York-inak” lenni Brooklynban, Queensben vagy urambocsá! New Jerseyben, az ne is üljön be a filmre: a poénok felét nem fogja érteni. Valamint ne üzenjen a Facebookon – engem sem fog soha érteni. Manhattanben még a hajléktalanok is sznobok. A szó legpozitívabb értelmében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 27., 11:08
    Kommentek
    1
    Jázminság – Woody Allen negyvennyolcadszor
  • A francia pilóta, Antoine de Saint-Exupéry, éjjelente írt. Megvárta, amíg leszáll az este és csillagfényét felgyújtva karnyújtásnyira kerül az ég, épp, mint amikor a felhők között repült. Csakhogy Manhattanban nincsenek csillagok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 20., 20:08
    Kommentek
    0
    A kis herceg földjén
  • Hét évvel a zsebórás malac parlamenti beidézése után, a 2003-ban regnáló szocialista kormány ismét megkereste, hogy működőképes médiatörvényre rendeljen tőle javaslatot. Gellért Kis Gábor emlékezete.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 06., 10:48
    Kommentek
    0
    Egy kommunikátor halálára
  • Manhattanban egy egyszobás, harminc négyzetméteres dobozka átlagára 1900 dollár, azaz... nagyon sok forint. Szerződést akkor írnak alá, ha ennek vagy a negyvenszeresét megkeresi az ember egy évben.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jun. 12., 11:00
    Kommentek
    5
    New York: 25 éven felülieknek nem ajánlott
  • Jelentem, április 19-én, pénteken, meghalt a tulipánfa, amelyik a 6-os kapu mellett állt. Az, amelyik legalább harminchét tavasz óta tulipán alakú fehér virággal köszöntötte a munkába érkező parlamenti dolgozókat. Se beteg nem volt, se a járókelők biztonságát nem veszélyeztette.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. máj. 03., 13:14
    Kommentek
    1
    Twitter és tulipán
  • Tudta, hogy nem azért ragadt kívül az ünneplő emberek körén, mert azok ne akarták volna bevenni őt, hanem mert számára vesztették jelentőségüket a hagyományok az otthonától távol.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. ápr. 16., 12:09
    Kommentek
    0
    Én istenem, itt a tavasz
  • Ami azt illeti, a New York-iak sem repesnek attól, hogy a városban, amely az elérhető luxusból él, nincsen mosógép a lakásban. Sokan lefizetnek egy rakat embert, a mosógépárustól a portáson át a szerelőig, és titokban szereltetik be a masinát.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. márc. 24., 14:03
    Kommentek
    1
    Kosárral ölemben
  • Malik Bendjelloul dokumentumfilmje bizonyítéka az amerikai mitológia főtételének: bárkiből lehet sikertörténet, bárki a csúcsra érhet, ha a maximumot hozza ki magából, ha igaz szívvel küzd, és értéket teremt. Egy idős detroiti munkás éppúgy, mint egy fiatal svéd kalandor.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. febr. 25., 09:30
    Kommentek
    0
    Az Oscar-mezőny legjobb sztorija
  • „Hogy mi a bajom ezzel a 70 éves Gandalf-figurával, aki előbb kicsavarta Godard híres mondatát, úgy, hogy »a játékfilm másodpercenként 24 hazugság«, majd be is bizonyította? Az, hogy fekete mágus.” New York-i bloggerünk Hanekéről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 28., 08:01
    Kommentek
    0
    Egy filmről, amely Oscar-díjat fog nyerni
  • A Lower East Side-i tetőlakástól Draviczki Attila Keybárjáig („kulcs kocsma”, nem kéjbár) húsz sarok az út. Nincs Szex és New York: nem intek taxit, a sárga folyamban hömpölygő kocsik alig tudnak egymástól mozdulni, egyébként sem olyan mulatóba tartok, ami előtt tűsarokban kell sorban állni. Sétálok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 17., 15:41
    Kommentek
    0
    Állítsátok meg a… New Yorkot!