Meghalni nincs jogunk?

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2014. nov. 03., 06:15
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Egy időben azzal, hogy Brittany Maynard megjelent a People magazin címlapján, egy harmincas éveiben járó amerikai fiatalember úgy döntött, megosztja a világgal, hogy nincsen kedve tovább élni.

A langyos októberi délutánon kiült a Times Square-i Madame Tussauds viaszmúzeummal szemező felhőkarcoló párkányára. George Clooney feje fölé. Pontosabban George Clooney viaszmásának a feje fölé vagy 15 emelettel. Alig valamivel a Reuters hírügynökség 19. emeleti szerkesztősége alatt lóbálta a lábát. Az irodából egészen közelinek tűnt, pedig a széles 42. utca választott el bennünket egymástól. Több száz ember, a teret naponta átszelő 300 ezerből, a Times Square-ről nézte, hogy a kis fekete pont a fehér ingben mikor veti le magát.

false

Brittany Maynard 29 éves kaliforniai tanítónő. Gyönyörű, és csak egy évvel ezelőtti esküvői képei árulják el – melyek még azt megelőzően készültek, hogy az agydaganatára szedett gyógyszerek mellékhatásaként három hónap alatt 10 kilót szedett volna fel –, a természet miképpen képes a szépséget fokozni. De Brittany nem a szépsége miatt került a bulvárlap címlapjára.

A fiatal nő azt tervezi, hogy november elején, még a harmincadik születésnapja előtt felhajt egy kisebb pohár, rossz ízű fehér löttyöt, amely néhány percen belül kómába, majd halálba segíti.

A New York-i felhőkarcoló párkányán egyensúlyozó fiatalember azért lépett a nagyközönség elé, hogy megmentsék. Brittany Maynard azért, hogy hagyják békében meghalni – őt és minden más halálos beteget, aki szabadon akar dönteni arról, meddig is szeretne élni.

A fiatalember sikerrel járt. Két órával azután, hogy a világ útkereszteződését lezárták és óriási gumimatraccal párnázták ki miatta, engedte magát lebeszélni az ugrásról. Brittany Maynard férjével San Franciscó-i otthonából az Oregon állambeli Portlandbe költözött, hogy legálisan kaphassa meg a gyógyszert, mellyel – ha akarja – örökre elaltathatja magát, véget vetve hat hónapnál nem hosszabbra becsült életének. A végső cél azonban – hogy a halálos betegek Amerika-szerte megválaszthassák haldoklásuk  hosszát – az emberi jogokért való harcban úttörő, ámbátor istenfélő Amerikában valószínűleg még jó ideig várat magára.

A „méltóságteljes halál” mozgalma, mely az elmúlt években erőre kapott, Brittany Maynard segítségével ismét mindennapi beszédtémává vált. Abban az országban, amelyben az eutanázia – akárcsak az öngyilkosság – tabu, öt államban (Oregon, Új-Mexikó, Washington, Montana és Vermont) engedélyezik, hogy azok a kifogástalan mentális állapotban lévő betegek, akik számára legalább két szakorvos megegyező véleménye alapján nem jósolnak fél évnél hosszabb élettartamot, szert tehessenek arra a pirulára, melynek segítségével tetszés szerint megválasztott körülmények között véget vethetnek az életüknek. A törvény legalizálja a beteg kívánságát segítő orvos, családtag, barát közreműködését. A procedúra körültekintően a „segítség a haldoklásban” nevet viseli, és a felmérések alapján ebben a finomított megfogalmazásban a megkérdezett amerikaiak túlnyomó többségének (70%) támogatását élvezi. (Összehasonlításképpen: amikor ugyanez a 2013-ban készült Gallup-felmérés az eljárást az „öngyilkosságban való segítségként” nevezte meg, a támogatottság alig érte el az 50%-ot.)

Miért ne dönthetnénk el, mikor akarunk meghalni? A törvény ellenzői szerint azért, mert saját életünk kioltása – a körülményektől függetlenül – az élet szentsége elleni, morális vétek, mellyel a haldoklót gondozni kényszerülők visszaélhetnek. Az American Medical Association, az amerikai orvosok 30 százalékát képviselő egyesület például úgy nyilatkozott, hogy az „orvos által elősegített öngyilkosság összeegyeztethetetlen az orvos gyógyító szerepével”.

Évamamókának, aki 80 éves koráig gondosan manikűrözött, vörös körmökkel ütötte az írógépét és dolgozott teljes gőzzel, amíg a rák végleg ágynak nem döntötte, mindössze két hétig kellett nagy fájdalmak közepette, önmaga árnyékaként haldokolnia. S mert egyike azoknak, akik a világon a legtöbbet jelentették számomra, igen hálás vagyok a sorsnak ezért. Nem kívánok többet sem magamnak, sem a szeretteimnek. Egy másik amerikai, a neves bioetika-kutató, Margaret Pabst Battin, hasonló véleményen van. Saját családi története tanúskodik arról, mennyire összetett a haldokló lelke.

Margaret férje hat évvel ezelőtt, 67 évesen, egy tragikus biciklis baleset következményeként teljes testére megbénult – légzését, táplálását gépek segítették, 24 órás ellátásra szorult. Brooke nem tartozik a „méltóságteljes halálra” kvalifikáltak közé: ha állapotát nem lehetne akár évekig is fenntartani, a halálos fájdalomcsillapító adagot képtelen lenne a törvény előírása szerint, saját maga bevenni. Brooke egyike volt azon felkészülteknek, akik időben gondolnak az élet ilyetén meglepetéseire: még jóval a balesete előtt rendelkezett arról, hogy hasonló esetben ne élesszék újra. Nem kívánt semmiféle procedúrát, mely „csak arra szolgálna, hogy természetellenesen kitolja halálom időpontját és meghosszabbítsa haldoklásomat”. De mert a baleset helyszínén idegenek hoztak döntést az életéről, folytatnia kellett, és amikor visszanyerte az eszméletét, nem kérte, hogy kapcsolják le a gépekről. S bár Margaret egy feleségtől telhető legnagyobb objektivitással figyelt arra, mit is kíván férje, Brooke jelzései nem voltak egyértelműek. Jobb napokon gyakorta fordult a feleségéhez „Szeretek élni!” sóhajjal. Nehezebb napokon, amikor váratlan fertőzés támadta meg, vagy fájdalmai voltak, azért könyörgött, hogy segítsen neki mindebből kiszállni.

Egy napon, egy nehezebb napon, megkérte Margaretet, hogy kapcsolja le a gépekről. Készen állt meghalni. Margaret a nővér segítségével lekapcsolta a lélegeztetőgépet, és kihúzták belőle a csöveket. Brooke hátradőlt a tolószékben és lehunyta a szemét. Várta a halált. Percek teltek el. Kisvártatva Brooke megkérdezte őket, hogy álmodik-e. Nem, mondták neki, nem álmodik. Az élményt, hogy életben van, csodaként élte meg, és megkérte a nővért, hogy csatolja vissza a gépeket. Nem csoda volt – egy bizonyos ideig masinák nélkül is dolgozik a szervezet. Margaret állítja, hogy ha Brooke elájult volna, újraélesztették volna a nővérrel, mert egy percig sem hitte el, hogy férje valóban meg akart halni. „Nem meghalni akart, hanem bizonyítékot arra, hogy az ő kezében van a döntés, hogy ha azt kéri, hogy szeretne elmenni, akkor tiszteletben tartjuk a kérését.” Brooke néhány hónappal később hozta meg élete legnehezebb döntését, és kérte Margaretet újra, hogy kapcsoltassa le a gépekről.

Mai programok
Sok esetben a puszta tudat, hogy szabadon rendelkezhetünk a sorsunk felett, elegendő megnyugvást ad. A „méltóságteljes halál” törvényének 1997-es bevezetése óta a statisztikák azt mutatják, hogy Oregon államban ötszáz esetből egy haldokló dönt úgy, hogy él a lehetőséggel. Egy 2009-es tanulmány szerint a halálos pirulákat igénylőket – akiknek többsége tanult, jómódú ember – nem a lassú, fájdalmas szenvedéstől való félelem motiválja, hanem a vágy, hogy övék legyen a döntés joga: hol és mikor kívánnak meghalni.

„Le sem tudom írni, milyen megkönnyebbüléssel jár, hogy nem úgy kell meghalnom, ahogy megjósolták: az agydaganat majd teljesen eluralkodik rajtam” – nyilatkozta Brittany a videoüzenetben, mellyel a „méltóságteljes halál” mozgalom vezető amerikai egyesületét (Compassion & Choices) támogatja. Legszemélyesebb döntése, hogy egy nap beveszi-e a kézitáskájában hordozott gyógyszereket, vagy soha nem nyúl hozzájuk. Csütörtökön azt adta hírül, hogy még van benne „elegendő életöröm“ ahhoz, hogy ne tűzze ki halála pontos napját. Ami fontos: megvan a joga a választáshoz.

„A szenvedésben is van méltóság” – töprengett a a májrákban szenvedő, 55 éves, kétgyermekes édesanya, Cody Curtis a Halál Oregonban című dokumentumfilmben, néhány hónappal azelőtt, hogy kiitta volna a halálos poharat. Majd hozzáfűzte: „de az is kegyelem, ha el tudjuk fogadni az elkerülhetetlent.”

UPDATE

Cikkünk megjelenése után értesültünk róla, hogy Brittany Maynard november 1-jén, szombaton meghalt, miután az Oregon államban engedélyezett, halálhoz segítő pirulákat bevette. Vasárnap jelentették be hivatalosan Maynard halálát, de már szombat estétől elözönlötték a Facebook-profilját a részvétüzenetek – írja a hvg.hu az NBC-re hivatkozva. A szerk.

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2014. nov. 03., 06:15
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1
    grrr
    2014. november 03., hétfő 15:21
    Szerintem van jogunk a könyörületes halálhoz ha már csak a szenvedés van a végig. Akik meg ellenzik, azok ne vegyék igénybe ha rájuk kerül a sor, de másoknak ne írják elő a kínszenvedést.

Komment írásához

  • Édesanyám felvett az ünnepi levelezőlistájára. Harminc embert köszöntött, köztük rokonokat, barátokat, templomi orgonistát és a pszichológusát. És mert sosem volt a szavak embere, ez az üzenete is tömör: „Áldott ünnepeket kívánok.”

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. dec. 29., 13:00
    Kommentek
    1
    A mazsoláról
  • Egy időben azzal, hogy Brittany Maynard megjelent a People címlapján, egy harmincas éveiben járó amerikai fiatalember úgy döntött, megosztja a világgal, hogy nincsen kedve tovább élni.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. nov. 03., 06:15
    Kommentek
    1
    Meghalni nincs jogunk?
  • Azt kérdezi a barátném, aki egyedül él, pedig mással szeretne: át kellett-e ugranom az árnyékomat, hogy párra leljek. Olyan párra, amelyet egykor, gyermekként álmodunk magunknak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. okt. 05., 12:20
    Kommentek
    1
    Modern szerelem New Yorkban – 4. rész: Egy csónakban
  • Ha az amerikai filmkritikusok többsége úgy véli, hogy egy Luc Besson-film „együgyű“, akkor az európai néző fogja magát, és már a bemutatón a moziban ül. Nem is téved: a New York-i mezőnyben a Lucy a nyár eddigi legélvezetesebb alkotása.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. aug. 05., 12:46
    Kommentek
    0
    Van úgy, hogy az ember már csak a moziba vágyik
  • Jelenleg 19 amerikai állam engedélyezi a melegházasságot. De az alapjában vallásos amerikai nép az elmúlt tíz évben többségében a melegházasságot támogatóvá vált.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jul. 05., 10:15
    Kommentek
    2
    A szivárvány másik végén
  • Így történt, hogy Indiana helyett Brazíliába utaztam, hogy fehér orvos helyett fekete programozó oldalán élek boldogan, amíg meg nem halok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jun. 05., 07:36
    Kommentek
    0
    Modern szerelem New Yorkban – 3. rész
  • Miért maradt itthon Rubik Ernő? New Jerseyben szerzőnk őt magát kérdezte erről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. máj. 19., 09:42
    Kommentek
    0
    Generációs fejtörő
  • Ha akarjuk, kivehetjük a részünk az otthoni ügyekből. Az Amerikában élő magyarok szavazási szándékának számosított eredménye akár azt is mutathatja, hogy akarjuk.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. ápr. 03., 10:00
    Kommentek
    2
    A nyolcszázból egy biztos: New Yorkból szavazók
  • Mint aki kitölt egymillió szelvényt, majd a legelsővel megnyeri a főnyereményt. Így fizettem be egyéves társkereső tagságot, hogy azután az első randin kézen fogva elsétáljak a naplementében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 18., 10:59
    Kommentek
    2
    Modern szerelem New Yorkban – 2. rész
  • Ne nézzük meg többet soha az Annie Hallt Woody Allen szexuális zaklatási botránya miatt? És mit gondol minderről Radnóti Sándor?

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 10., 11:03
    Kommentek
    4
    Művész keze által
  • Négy hónappal azelőtt, hogy a Catskills hegyekben megkérték a kezem, fizettem 52 ezer forintot egy e-Harmony nevű társkereső cégnek. Az ár az amerikai piacon is magasnak számít, de amiért a másik is fizet, azt talán komolyan is veszi.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 30., 11:15
    Kommentek
    1
    Hogy néz ki a szerelem New Yorkban? 1. rész
  • Élt: 2 napot. Beszélt róla: egy egész világ. Gyászolja: 0.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 09., 10:01
    Kommentek
    2
    A Sarki Örvény halálára
  • Ha megerőltetném magam, biztosan találnék tíz dolgot, amiben New York jobban működik, mint Budapest. Csak nem ezt a bizonyos tízet.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. dec. 13., 08:40
    Kommentek
    3
    Ama tíz dologról, ami New Yorkban sem működik jobban, mint Budapesten
  • Ha a New York Times ír az országunkról, akkor valami gáz van otthon. Most épp az, hogy ugyanabban a headline-ban szerepelnek a Magyarország és az antiszemitizmus szavak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 28., 10:00
    Kommentek
    4
    Didchoo eat? Not, did you eat, but Jew eat? Jew. You get it?
  • Azt azért mégsem magyar asztrofizikusoktól várnánk, hogy moszkitókat keltessenek a föld alatt Amerikában. Pedig ez a helyzet, és milliók életét menthetik meg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 07., 10:48
    Kommentek
    1
    De szabadíts meg a Gonosztól
  • Eljött hát az ideje, hogy megosszam a legfontosabb pozitívumot az országról, ahol elidegeníthetetlen jog boldogságra törekedni, és ahol ennek megfelelően az ember csak boldog lehet, boldogtalan legföljebb átmenetileg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. okt. 22., 09:15
    Kommentek
    2
    Hogy taníts meg nevetni
  • Aki azt gondolja, hogy lehet „New York-inak” lenni Brooklynban, Queensben vagy urambocsá! New Jerseyben, az ne is üljön be a filmre: a poénok felét nem fogja érteni. Valamint ne üzenjen a Facebookon – engem sem fog soha érteni. Manhattanben még a hajléktalanok is sznobok. A szó legpozitívabb értelmében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 27., 11:08
    Kommentek
    1
    Jázminság – Woody Allen negyvennyolcadszor
  • A francia pilóta, Antoine de Saint-Exupéry, éjjelente írt. Megvárta, amíg leszáll az este és csillagfényét felgyújtva karnyújtásnyira kerül az ég, épp, mint amikor a felhők között repült. Csakhogy Manhattanban nincsenek csillagok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 20., 20:08
    Kommentek
    0
    A kis herceg földjén
  • Hét évvel a zsebórás malac parlamenti beidézése után, a 2003-ban regnáló szocialista kormány ismét megkereste, hogy működőképes médiatörvényre rendeljen tőle javaslatot. Gellért Kis Gábor emlékezete.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 06., 10:48
    Kommentek
    0
    Egy kommunikátor halálára
  • Manhattanban egy egyszobás, harminc négyzetméteres dobozka átlagára 1900 dollár, azaz... nagyon sok forint. Szerződést akkor írnak alá, ha ennek vagy a negyvenszeresét megkeresi az ember egy évben.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jun. 12., 11:00
    Kommentek
    5
    New York: 25 éven felülieknek nem ajánlott
  • Jelentem, április 19-én, pénteken, meghalt a tulipánfa, amelyik a 6-os kapu mellett állt. Az, amelyik legalább harminchét tavasz óta tulipán alakú fehér virággal köszöntötte a munkába érkező parlamenti dolgozókat. Se beteg nem volt, se a járókelők biztonságát nem veszélyeztette.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. máj. 03., 13:14
    Kommentek
    1
    Twitter és tulipán
  • Tudta, hogy nem azért ragadt kívül az ünneplő emberek körén, mert azok ne akarták volna bevenni őt, hanem mert számára vesztették jelentőségüket a hagyományok az otthonától távol.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. ápr. 16., 12:09
    Kommentek
    0
    Én istenem, itt a tavasz
  • Ami azt illeti, a New York-iak sem repesnek attól, hogy a városban, amely az elérhető luxusból él, nincsen mosógép a lakásban. Sokan lefizetnek egy rakat embert, a mosógépárustól a portáson át a szerelőig, és titokban szereltetik be a masinát.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. márc. 24., 14:03
    Kommentek
    1
    Kosárral ölemben
  • Malik Bendjelloul dokumentumfilmje bizonyítéka az amerikai mitológia főtételének: bárkiből lehet sikertörténet, bárki a csúcsra érhet, ha a maximumot hozza ki magából, ha igaz szívvel küzd, és értéket teremt. Egy idős detroiti munkás éppúgy, mint egy fiatal svéd kalandor.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. febr. 25., 09:30
    Kommentek
    0
    Az Oscar-mezőny legjobb sztorija
  • „Hogy mi a bajom ezzel a 70 éves Gandalf-figurával, aki előbb kicsavarta Godard híres mondatát, úgy, hogy »a játékfilm másodpercenként 24 hazugság«, majd be is bizonyította? Az, hogy fekete mágus.” New York-i bloggerünk Hanekéről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 28., 08:01
    Kommentek
    0
    Egy filmről, amely Oscar-díjat fog nyerni
  • A Lower East Side-i tetőlakástól Draviczki Attila Keybárjáig („kulcs kocsma”, nem kéjbár) húsz sarok az út. Nincs Szex és New York: nem intek taxit, a sárga folyamban hömpölygő kocsik alig tudnak egymástól mozdulni, egyébként sem olyan mulatóba tartok, ami előtt tűsarokban kell sorban állni. Sétálok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 17., 15:41
    Kommentek
    0
    Állítsátok meg a… New Yorkot!