Modern szerelem New Yorkban – 4. rész: Egy csónakban

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2014. okt. 05., 12:20
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Azt kérdezi a barátném, aki egyedül él, pedig mással szeretne: át kellett-e ugranom az árnyékomat, hogy párra leljek. Olyan párra, amelyet egykor, gyermekként álmodunk magunknak.

Nem a fehér lóra gondolt, sem annak 21. századi bankszámla formájára – az elképzelt karakter sajátja leginkább a feltétlen szeretet. Amelyet családi körben tapasztal az ember, és amelyet rekonstruálandó saját családot épít. A valóságban mindez úgy is megjelenhet, hogy a „mesebeli” a badacsonyi bazaltorgonákig utazik New York betontengeréből, hogy nyár végén másodjára is megkérje kezemet a Balaton közepén.

A barátnőm kérdésére igennel felelek, lelkiismeret-furdalással, mert úgy hangzik, mintha személyes érdem lenne, ha valaki szeretetből gondot visel ránk. Pedig az ilyesmi minden esetben csoda. A csodáról meg épp annyit tudunk, amennyit a Teremtő elárul róla a viccben, hogy akkor történik, ha Kohn végre megveszi a lottószelvényt. És itt jön a képbe az árnyékátugrás.

Csodáról lévén szó, sohasem adnék tanácsot sem barátnénak, sem idegennek, hogyan találhatnák magukat egy csónakban fél térdre ereszkedett udvarlóval és egy gyémántgyűrűvel a balatoni hegyek mögé bukó nap utolsó sugaraiban. Még akkor sem, ha tudom, hogy az ilyesmiből meg lehet gazdagodni, és ha bevallom, hasonló tanácsért kutatva jómagam két évvel ezelőtt kiolvastam a New York-i Barnes and Nobles könyvesboltlánc best-selling párkereső self-help könyveit. Az összeset, amit szimpatikusnak találtam, valamint azokat, amelyeket az amerikai sajtó ajánlott melegen, mert az amerikaiak tiszta szívvel hisznek a „segíts magadon” mozgalomban, és nem szégyellik tömegével gyártani és fogyasztani ezeket a termékeket. A kutatómunkát a könyvesboltlánc szőnyegpadlóin folytattam – vagy egy tucaton, gyakorta váltva őket, mert minden üzletben akad egy-két prédára leső egyén a szekció közelében, aki nem hagyja az embert olvasni, csendben szenvedni a sorsán, randira hívja, egyebek, rémesen idegesítő lúzerek. Hát így. A self-help könyvek nagyobb biztonságot adnak, mint az óvszer és a fogamzásgátló együtt. Mégis, gondoltam, ha eleget elolvasok, talán megtalálom bennük a közös igazságot, amelyre a témában elmélyedők, pszichológusok és más sarlatánok rátaláltak, és ami felelhet a kérdésre, vajon tehet-e sorsa ellen az, aki bár nem akar egyedül lenni többé, mégsem mindenáron keres, és legfőképp nem akárkit.

A valóságshow-kat is néztem, azt is, amelyikben férfi keresett párt 25 nő között, és a fordítottját is: nálunk a Nagy (N)Ő címre hallgattak, és összesen néhány évadot éltek meg. Itt Amerikában már a 18. évadnál tart az „agglegényes“, a tizediknél az „eladósorban lévő  fiatal lányos”, mert az angolszász nyelv olyan csodákat is enged megtörténni, hogy a pejoratív jelentést nem hordozó „agglegény” (bachelor) szó kicsinyítésével képezi a szó női megfelelőjét (bachelorette), ami valójában „vénlány”, negatív jelentésárnyalat nélkül. A különleges nyári kiadást is követtem, amelyben egy rakat szinglit zárnak össze a mexikói vadonban, és azoké a fődíj, akik egy hónappal később párban maradnak. Azokat is megtaláltam online, amelyek még itt is megbuktak, mint például a Született feleségek Eva Longoriája által pénzelt Ready for Love (Szerelemre készen), amelyben három kerítő vetélkedett, hogy három agglegény az általuk kiválasztott női versenyzők egyikébe bolonduljon bele. A kerítők a versenyzőket hétről hétre trenírozták szerelmi praktikákkal.

Közös igazság? Mindenkinek van jó tanácsa arról, hogyan és hogyan ne viselkedjék az ideális párkereső, miközben senki sem tudja, miért talál egymásra két ember, miért akar az egyik mindenáron egy bizonyos másikkal lenni, miért nem a harmadikkal, aki tisztább szívből szereti, vagy ami még nehezebb, miért inkább egyedül, mint mondjuk velem. Azután egyik nap  felálltam a könyvesbolti szőnyegpadlóról, kikapcsoltam a televíziót, és megnyitottam az online párkereső profilom. Ehhez még nem kellett árnyékátlépés, szigorú számítás csupán, hogy a hosszú párkapcsolatot keresők fizetős oldalán a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb lesz olyan, akivel egymást keressük. Sokan „a meglepetés varázsát” hiányolják az online párkeresésből. Én éppen azt igyekeztem kiiktatni. Amikor a fődíjra hajt az ember, előny a társasjátékot a harmadik lépésről kezdeni.

Mai programok
Csak ennyit mondok most a barátnőmnek, mert tudom, hogy Magyarországon él, és otthon az internet az utolsó társkereső forrás. És még azt is mondom, hogy az árnyékátugrás akkor történt nálam, amikor ki mertem mondani az igent. Igent a találkozóra – mert a sok szóbeszéddel szemben két ember épp úgy találkozik online, mint egy házibuli konyhájában: a bemutatkozás erejéig. Élőben folytatják ők is, ahogy a barátok által bemutatottak, mert a következő, a „buli utáni” találkozó a fontos, ahol közös akaratunk következményeként látjuk újra egymást. Igent az azutánira, ha nincs nagyobb gond az illetővel, mint hogy nem egészen olyan, mint azok, akik előtte összetörték a szívünk, mert gyanúsan kíváncsi ránk, és erőlteti a második találkozót. Nemet a korai szexre – ha már a közös igazságokat gyűjtjük, korainak az minősül, amikor még nem vagyunk benne biztosak, hogy a másik is belefeccolt eleget a történetbe ahhoz, hogy minket akarjon és ne az élményt –, és igent, ha kényeztetni akarnak, mert meg kell tudni ajándékozni a másikat az élménnyel, hogy adhat. Igent a kérésre, hogy megismerhessen, azaz igent a kockázatra, hogy nem minket választ. Igent arra a kockázatra is, hogy végül nem őt választjuk. Ha pedig mégis, igent a kérdésre, ami akár egy balatoni csónakban is elhangozhat, amikor a legkevésbé várod, mert gyönyörű a tó, a naplemente, a nyaralás szabadsága, és oda sem bagózol arra, amit a másik kicsit hadarva, zavarát palástolva igyekszik megkérdezni: hogy van-e kurázsim vele egy csapatban folytatni tovább. Csaknem lemaradtam a pillanatról, melyet az élet egyik legfontosabbjának tartanak, de még időben visszazökkentem gondolataimból ahhoz, hogy elkapjam a szavai végét.

Persze hogy van, feleltem.

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2014. okt. 05., 12:20
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1
    Rumata
    2014. október 06., hétfő 16:25
    "Persze hogy van, feleltem"

    Very cool :-)

Komment írásához

  • Édesanyám felvett az ünnepi levelezőlistájára. Harminc embert köszöntött, köztük rokonokat, barátokat, templomi orgonistát és a pszichológusát. És mert sosem volt a szavak embere, ez az üzenete is tömör: „Áldott ünnepeket kívánok.”

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. dec. 29., 13:00
    Kommentek
    1
    A mazsoláról
  • Egy időben azzal, hogy Brittany Maynard megjelent a People címlapján, egy harmincas éveiben járó amerikai fiatalember úgy döntött, megosztja a világgal, hogy nincsen kedve tovább élni.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. nov. 03., 06:15
    Kommentek
    1
    Meghalni nincs jogunk?
  • Azt kérdezi a barátném, aki egyedül él, pedig mással szeretne: át kellett-e ugranom az árnyékomat, hogy párra leljek. Olyan párra, amelyet egykor, gyermekként álmodunk magunknak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. okt. 05., 12:20
    Kommentek
    1
    Modern szerelem New Yorkban – 4. rész: Egy csónakban
  • Ha az amerikai filmkritikusok többsége úgy véli, hogy egy Luc Besson-film „együgyű“, akkor az európai néző fogja magát, és már a bemutatón a moziban ül. Nem is téved: a New York-i mezőnyben a Lucy a nyár eddigi legélvezetesebb alkotása.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. aug. 05., 12:46
    Kommentek
    0
    Van úgy, hogy az ember már csak a moziba vágyik
  • Jelenleg 19 amerikai állam engedélyezi a melegházasságot. De az alapjában vallásos amerikai nép az elmúlt tíz évben többségében a melegházasságot támogatóvá vált.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jul. 05., 10:15
    Kommentek
    2
    A szivárvány másik végén
  • Így történt, hogy Indiana helyett Brazíliába utaztam, hogy fehér orvos helyett fekete programozó oldalán élek boldogan, amíg meg nem halok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jun. 05., 07:36
    Kommentek
    0
    Modern szerelem New Yorkban – 3. rész
  • Miért maradt itthon Rubik Ernő? New Jerseyben szerzőnk őt magát kérdezte erről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. máj. 19., 09:42
    Kommentek
    0
    Generációs fejtörő
  • Ha akarjuk, kivehetjük a részünk az otthoni ügyekből. Az Amerikában élő magyarok szavazási szándékának számosított eredménye akár azt is mutathatja, hogy akarjuk.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. ápr. 03., 10:00
    Kommentek
    2
    A nyolcszázból egy biztos: New Yorkból szavazók
  • Mint aki kitölt egymillió szelvényt, majd a legelsővel megnyeri a főnyereményt. Így fizettem be egyéves társkereső tagságot, hogy azután az első randin kézen fogva elsétáljak a naplementében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 18., 10:59
    Kommentek
    2
    Modern szerelem New Yorkban – 2. rész
  • Ne nézzük meg többet soha az Annie Hallt Woody Allen szexuális zaklatási botránya miatt? És mit gondol minderről Radnóti Sándor?

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 10., 11:03
    Kommentek
    4
    Művész keze által
  • Négy hónappal azelőtt, hogy a Catskills hegyekben megkérték a kezem, fizettem 52 ezer forintot egy e-Harmony nevű társkereső cégnek. Az ár az amerikai piacon is magasnak számít, de amiért a másik is fizet, azt talán komolyan is veszi.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 30., 11:15
    Kommentek
    1
    Hogy néz ki a szerelem New Yorkban? 1. rész
  • Élt: 2 napot. Beszélt róla: egy egész világ. Gyászolja: 0.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 09., 10:01
    Kommentek
    2
    A Sarki Örvény halálára
  • Ha megerőltetném magam, biztosan találnék tíz dolgot, amiben New York jobban működik, mint Budapest. Csak nem ezt a bizonyos tízet.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. dec. 13., 08:40
    Kommentek
    3
    Ama tíz dologról, ami New Yorkban sem működik jobban, mint Budapesten
  • Ha a New York Times ír az országunkról, akkor valami gáz van otthon. Most épp az, hogy ugyanabban a headline-ban szerepelnek a Magyarország és az antiszemitizmus szavak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 28., 10:00
    Kommentek
    4
    Didchoo eat? Not, did you eat, but Jew eat? Jew. You get it?
  • Azt azért mégsem magyar asztrofizikusoktól várnánk, hogy moszkitókat keltessenek a föld alatt Amerikában. Pedig ez a helyzet, és milliók életét menthetik meg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 07., 10:48
    Kommentek
    1
    De szabadíts meg a Gonosztól
  • Eljött hát az ideje, hogy megosszam a legfontosabb pozitívumot az országról, ahol elidegeníthetetlen jog boldogságra törekedni, és ahol ennek megfelelően az ember csak boldog lehet, boldogtalan legföljebb átmenetileg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. okt. 22., 09:15
    Kommentek
    2
    Hogy taníts meg nevetni
  • Aki azt gondolja, hogy lehet „New York-inak” lenni Brooklynban, Queensben vagy urambocsá! New Jerseyben, az ne is üljön be a filmre: a poénok felét nem fogja érteni. Valamint ne üzenjen a Facebookon – engem sem fog soha érteni. Manhattanben még a hajléktalanok is sznobok. A szó legpozitívabb értelmében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 27., 11:08
    Kommentek
    1
    Jázminság – Woody Allen negyvennyolcadszor
  • A francia pilóta, Antoine de Saint-Exupéry, éjjelente írt. Megvárta, amíg leszáll az este és csillagfényét felgyújtva karnyújtásnyira kerül az ég, épp, mint amikor a felhők között repült. Csakhogy Manhattanban nincsenek csillagok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 20., 20:08
    Kommentek
    0
    A kis herceg földjén
  • Hét évvel a zsebórás malac parlamenti beidézése után, a 2003-ban regnáló szocialista kormány ismét megkereste, hogy működőképes médiatörvényre rendeljen tőle javaslatot. Gellért Kis Gábor emlékezete.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 06., 10:48
    Kommentek
    0
    Egy kommunikátor halálára
  • Manhattanban egy egyszobás, harminc négyzetméteres dobozka átlagára 1900 dollár, azaz... nagyon sok forint. Szerződést akkor írnak alá, ha ennek vagy a negyvenszeresét megkeresi az ember egy évben.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jun. 12., 11:00
    Kommentek
    5
    New York: 25 éven felülieknek nem ajánlott
  • Jelentem, április 19-én, pénteken, meghalt a tulipánfa, amelyik a 6-os kapu mellett állt. Az, amelyik legalább harminchét tavasz óta tulipán alakú fehér virággal köszöntötte a munkába érkező parlamenti dolgozókat. Se beteg nem volt, se a járókelők biztonságát nem veszélyeztette.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. máj. 03., 13:14
    Kommentek
    1
    Twitter és tulipán
  • Tudta, hogy nem azért ragadt kívül az ünneplő emberek körén, mert azok ne akarták volna bevenni őt, hanem mert számára vesztették jelentőségüket a hagyományok az otthonától távol.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. ápr. 16., 12:09
    Kommentek
    0
    Én istenem, itt a tavasz
  • Ami azt illeti, a New York-iak sem repesnek attól, hogy a városban, amely az elérhető luxusból él, nincsen mosógép a lakásban. Sokan lefizetnek egy rakat embert, a mosógépárustól a portáson át a szerelőig, és titokban szereltetik be a masinát.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. márc. 24., 14:03
    Kommentek
    1
    Kosárral ölemben
  • Malik Bendjelloul dokumentumfilmje bizonyítéka az amerikai mitológia főtételének: bárkiből lehet sikertörténet, bárki a csúcsra érhet, ha a maximumot hozza ki magából, ha igaz szívvel küzd, és értéket teremt. Egy idős detroiti munkás éppúgy, mint egy fiatal svéd kalandor.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. febr. 25., 09:30
    Kommentek
    0
    Az Oscar-mezőny legjobb sztorija
  • „Hogy mi a bajom ezzel a 70 éves Gandalf-figurával, aki előbb kicsavarta Godard híres mondatát, úgy, hogy »a játékfilm másodpercenként 24 hazugság«, majd be is bizonyította? Az, hogy fekete mágus.” New York-i bloggerünk Hanekéről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 28., 08:01
    Kommentek
    0
    Egy filmről, amely Oscar-díjat fog nyerni
  • A Lower East Side-i tetőlakástól Draviczki Attila Keybárjáig („kulcs kocsma”, nem kéjbár) húsz sarok az út. Nincs Szex és New York: nem intek taxit, a sárga folyamban hömpölygő kocsik alig tudnak egymástól mozdulni, egyébként sem olyan mulatóba tartok, ami előtt tűsarokban kell sorban állni. Sétálok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 17., 15:41
    Kommentek
    0
    Állítsátok meg a… New Yorkot!