Művész keze által

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2014. febr. 10., 11:03
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Január közepén Woody Allen filmrendezőt életműdíjjal tüntették ki egy amerikai filmes díjátadón. És mert Woody Allen nem jár díjátadókra, régi nagy szerelme és múzsája, Diane Keaton lépett helyette a színpadra. A hiányzó ünnepeltet ezzel a gondolatával idézte fel: „A művészetben, az írásban is az a legszebb – tartja Woody –, hogy valós dolgot hozol létre, mely aztán független életre kel. Nem számít, hogy dicsfény vagy kudarc lengi körül, mert ez az új »valami« az értékétől függően él majd tovább, vagy éppen merül feledésbe. A művészet által halhatatlanná lenni nem nagy kunszt. François Truffaut halott, a filmjei tovább élnek, de ez François Truffaut-n már nem segít. Ahogy gyakorta mondogatom: legszívesebben a saját lakásomban és nem embertársaim szívében élnék tovább.”

Megértem. Ahogy őt általában mindig, attól a perctől kezdve, hogy Kovács Péter osztálytársam a gimnázium harmadik évében VHS-kazin kezembe nyomta az Annie Hallt. Az Annie Hall egyike azon ritka kincseknek, amelyet nem a főhős miatt nézek meg bármennyiszer. Mintha a „Szerelmi Történet” archetípusát sikerült volna megfilmesíteni, ez okoz katarzist, és nem csak az utolsó percekben. A filmért rajongok, amelynek minden jelenete külön csattanó, nem Woody Allenért. Abban az időszakban rajongói vegyértékeimet Sylvester Stallone kötötte le, azután Jean-Paul Belmondo, majd Michael J. Fox, amíg mindegyiküket ki nem ütötte Kovács Péter. Nem, Woody Allen soha nem jelentett számomra többet, mint a lelkem mikrofonját: mert olyan pontosan közvetítette mindenkori életérzésemet, mintha én ültem volna mellette azon a metafizika-vizsgán, amelyről puskázás miatt kirúgták, mert belenézett a mellette ülő lelkébe. A helyzet az, hogy nem csak én, nagyon sokan ültünk mellette.

Azután múlt pénteken a New York Times felébresztette 20 éves Csipkerózsika-álmából a Woody Allen-botrányt, miszerint örökbe fogadott lányát kiskorában szexuálisan zaklatta. A skandalumról a Guardian úgy fogalmaz: „régi botrány egy új generációnak.” Bárcsak hozzátenne az internet valami újat ismereteinkhez, mert jelenleg a történet összes szereplőjének érvei, ellenérvei és bizonyítékai – fokozott pszichés zavaraik miatt – egymást oltják ki. A közvélemény bírósága előtt zajló pör nagy dráma, filmre illő. De mert Woody Allennek ezúttal osztozkodnia kell a forgatókönyv-írói krediten, nem is olyan vicces az egész. Új kedvencem, az „amerikai Hócipő” (The Onion) javára kell írni, hogy sokkal Woody Allen-esebb publicisztikát közöltek a rendező nevében, mint amilyennel most péntek este ő maga előállt. Az elmúlt héten a témában megjelent tömérdek cikk közül, beleértve a két főhős publicisztikáit, ez az egyetlen, amelyet tiszta szívvel ajánlok. Olyan briliáns, hogy egy másodpercre össze is zavart, vajon nem Woody Allen írta-e tényleg. (Nem.) Mindenesetre ebben az írásban fogalmazódik meg az a dilemma, amin mindannyian, akiknek Woody Allen művészete jelent valamit, azóta is töprengünk:

„Hogy hozzá tudjatok szólni ehhez az igencsak zűrös kérdéshez, a következő etikai dilemmába kell elmélyednetek: támogattok-e továbbra is engem, a filmrendezőt, az írót és az embert, akit hivatalosan soha, semmilyen bűntettben nem ítéltek el, vagy mostantól sem rám, sem a műveimre nem tudtok nézni a kétségkívül meggyőző bizonyítékok miatt, melyek szerint legalább egy kisgyermeket molesztáltam? Hú, kemény egy helyzetbe hoztalak most titeket, mi? Nem irigyellek benneteket, emberek – nem semmi dilemma! (…) Persze, megpróbálhattok megvédeni, azzal érvelni, hogy »de hát soha nem ítélték el, lehetséges, hogy a kislány csak kitalálta az egészet«, de könyörgök, így csak egy seggfej beszél, nem igaz? Még ha jó szándék vezérel is titeket, ez az érvelés úgy jön át, mintha egy szexuális zaklatás lehetséges áldozatát hagynátok cserben, csak hogy mindenáron megvédjetek egy vicces, neurotikus, szemüveges faszit, aki megnevettet benneteket. Nem így van? Erre nem vetemedhettek. De hát mit fogtok csinálni? Soha többé nem néztek Annie Hallt? (Nem akarok túl nagy arcnak látszani, vagy ilyesmi, de pontosan tudjátok, hogy na ezt, ezt nem akarjátok.)”

„Megpróbálok válaszolni – írja Radnóti Sándor Széchenyi-díjas esztéta a levélre, melyben továbbítottam neki a dilemmát –, de kérlek, tedd föl magadnak a kérdést: megváltozik-e attól az Annie Hall, ha megtudsz valami dehonesztálót a szerzőjéről? Budapesten ma először láthatók egy kiállításon Caravaggio-festmények, s Caravaggióról tudnivaló, hogy gyilkos volt, legalábbis embert ölt. Sajnos az erkölcsi és a művészi tehetség nem áll szükségszerű összhangban egymással; igen hitvány emberek alkothatnak csodálatos dolgokat, s derék emberek fércműveket.”

„Sajnos – kezdi hasonlóképp P. Szűcs Julianna művészettörténész, a Mozgó Világ főszerkesztője is – a művészet sokkal komplexebb dolog, semhogy alkotóját »barátként« el tudjuk viselni. Van egy rossz hírem: az esztétikai teljesítmény az alkotót morálisan nem menti föl a bűn alól. De a mű magáért felel, és nagyon sokszor eloldozódik az őt létre hozó gyarlóságától.”

Ludassy Mária Széchenyi-díjas filozófus csak ennyit mond: „(Amikor) Racine feljelentette Corneille-t, Diderot a következőképpen kommentálta: »Racine szörnyeteg volt, hűtlen férj, áruló barát. De mit szeretnétek inkább: Racine-t, a hűséges hitvest, jó apát, avagy Racine-t, a Britannicus szerzőjét…?«”

A dilemmát, hogy különválasztható-e az alkotás az alkotótól, nehezíti, hogy a 78 éves Woody Allen egyelőre valóban ott, ahol szeretne, az Upper East Side-i lakásában él, az erkölcscsősz Amerika növekvő kellemetlenségére. „Ha Woody Allen már nem élne, vagy ha a neve feledésbe merült volna, mondhatnánk, hogy bár valószínűleg gyerekeket molesztált, azért letett néhány nagy filmet az asztalra” – írja az amerikai zsidó közösség hetilapja, a Forward. – „A Woody Allen-gond ott kezdődik, hogy nagyon is életben van… (…) Blue Jasmine című filmjét Oscar-díjakra jelölték, a Lövések a Broadway felett színházi adaptációját márciustól játsszák, és persze, mint mindig, idén is kijön egy új filmje. Roman Polanski legalább száműzetésben van a bűntetteiért. Woody Allen most mindannyiunk problémája.”

Nekünk is van hasonló problémánk. 2006 januárjában a Kongresszusi Központot megtöltő, az addigi legtöbb versenyfilmet felvonultató Magyar Filmszemlét ünneplő magyar gyülekezet egy emberként tapsolta Rokonok című filmjének vetítése után a színpadra lépő fehér hajú filmrendezőt. Mit is tehetett volna mást a tömeg, amikor miniszterelnöke, az, aki egy ország szimbolikus ölelését adta a fehér hajúnak, felszólította az egybegyűlteket: „Vigyáznunk kell alkotóinkra!” Amikor azok tapsoltak a leghangosabban, akikről az alkotó 50 évvel azelőtt szisztematikusan jelentett a hatalomnak. Az is, akiről ezt írta: „Jancsó bolond. (…) nem sikerül neki semmi, nem »felnőtt ember« (...), ha szóba kerül a neve, a legtöbben legyintenek, mosolyognak.” Magyarország, mely nem puritánokkal, hanem istentelen hunokkal kezdődött, nemcsak a Mephistót, a Mephisto alkotóját sem tudta elítélni, még ha nem tapsolt is mindenki a teremben. Minderről még egy autentikus forrást, Szabó István filmrendezőt is megkérdeztem, akit szeptember közepén tüntettek ki életműdíjjal egy magyar filmes díjátadón, és aki azt felelte, hogy egészségügyi problémák miatt pihen, így jelenleg nem vállalkozik a kérdés megválaszolására.

A helyzet az, hogy Woody Allennek igaza van. Azaz, amíg afelől biztosan döntenem kell, átmegyek-e a Második sugárút túloldalára, ha szembejön velem a neurotikus, szemüveges faszi,  A káprázatos holdvilág bemutatójára lelkiismeret-furdalás nélkül beülhetek. Merthogy az az új „valami”, amit létrehozott, önálló életet él. Woody Allen pedig, akárcsak a fehér hajú meg a többi művész, ha szeretnének, ha nem, meg fognak halni.

A szerző a Reuters hírügynökség munkatársa. A cikkben kifejtett álláspont a sajátja.

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2014. febr. 10., 11:03
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 4
    Cheyenne
    2014. február 12., szerda 10:01
    nagy a baj a cikkel, és a cikkbeli hozzászólásokkal, nyilatkozatokkal:
    1, woody ellen nincs bizonyíték, felmentették. motivációnak a fogadott lány tettét, vallomását illetően két film: A vadászat (egész friss), és a Vágy és vezeklés (nem olyan friss).

    2, kurva nagy a különbség a politikai bűnök, a gyilkosság, stb., és a pedofília között. Legalább is a morális hozzáállást tekintve, legalább is mai morális súlyát tekintve. A pedofília az emberi bűnök legalja. még a bűnözők között is. Nem kéne összemosni a híres-hírhedt elődökkel.

    3, Arthur C. Clarke művei nem kisebbedtek, amikor bevallotta, hogy mit művelt gyerekekkel. De a szerző megszűnt létezni, mint irodalmi figura.

    4, a mű nem azonos a szerzővel, de kérem, azért ne jussunk el odáig, hogy semmi köze hozzá a szerzőnek.

    5, woody elleni vád éppen azért gyalázatos, most már sokadszorra, mert megpróbál beszennyezni egy nagy humanistát, ráadásul a vádlóból süt az irigység, a féltékenység a csalódottság, talán azért, mert nem ő van Pu-Yin helyén.

    6. hiába vádaskodik a lány: már minden vizsgálat, ami ma lehetséges bűnügyi értelemben tisztázta woody allent.

    7, a cikkbeli minden megszólaló elképeszt a hozzáállásával, ahogy eltekintenek, ahogy eltekintenének egy pedofil bűntől.

    8, de hát heidegger esetében is eltekintenek, wagner esetében is eltekintenek (a többség), woody éppen képtelen eltekinteni, no meg izrael képtelen eltekinteni (barenboim hiába próbálkozott, wagnert nem mutattak be izraelben) kétségtelen számomra is van valami náci wagner zenéjében, woddy filmjeiben nincs semmi pedofil, pedig a szerelem és halálban éppen a papokat gúnyolja pedofíliával.. a régi német karmestergeneráció esetében egy kis náci múlt már-már követelmény volt (böhm, karajan) schiff andrás nem tekint el a náci múlttól, és még sokan nem tekintenek el.

    9, szerző és mű van, amikor egy, van amikor nem. woody esetében szerző és életmű egy. és nem pedofil ez az életmű, ahogy a szerző sem. heidegger, wagner esetében igen is megvannak a gyökerek, hol gyengébben, hol haloványabban. és mégis... érdekek mentén húzódnak, esztétikai ítéletek, ami fényesen bizonyítja, hogy nincsenek tisztán esztétikai ítéletek.
  2. 3
    2014. február 11., kedd 11:58
    még nem találkoztam olyan kiadói dilemmával, megjelentessék-e Csáth Géza bármelyik művét. ezért azt gondolom, Woodyval valóban az lehet a bajuk, hogy még él.
  3. 2
    2014. február 11., kedd 02:05
    Tudom, hogy a cikk nem erről írna, de mégiscsak azt közli Woody Allenről, hogy "örökbe fogadott lányát kiskorában szexuálisan zaklatta", "valószínűleg gyerekeket molesztált", "kétségkívül meggyőző bizonyítékok... szerint legalább egy kisgyermeket molesztált" és "fokozott pszichés zavarai" vannak. Ez így lehet csupán (meghökkentő) gondatlanság (a szerkesztőség részéről is), de ha nem korrigálják, akkor már inkább etikai probléma, nem?
    Amiről a cikk beszélni akar, nem elkövetni azt.
  4. 1
    Tocvarek
    2014. február 10., hétfő 15:14
    Mivel a tények arra utalnak, hogy szegény zsidó pont nem molesztálta a kislányát, viszont a volt csaja keményen mosta a gyerek agyát evvel a szörnyűséggel, így alapvetően az írás apropója hamis.

Komment írásához

  • Édesanyám felvett az ünnepi levelezőlistájára. Harminc embert köszöntött, köztük rokonokat, barátokat, templomi orgonistát és a pszichológusát. És mert sosem volt a szavak embere, ez az üzenete is tömör: „Áldott ünnepeket kívánok.”

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. dec. 29., 13:00
    Kommentek
    1
    A mazsoláról
  • Egy időben azzal, hogy Brittany Maynard megjelent a People címlapján, egy harmincas éveiben járó amerikai fiatalember úgy döntött, megosztja a világgal, hogy nincsen kedve tovább élni.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. nov. 03., 06:15
    Kommentek
    1
    Meghalni nincs jogunk?
  • Azt kérdezi a barátném, aki egyedül él, pedig mással szeretne: át kellett-e ugranom az árnyékomat, hogy párra leljek. Olyan párra, amelyet egykor, gyermekként álmodunk magunknak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. okt. 05., 12:20
    Kommentek
    1
    Modern szerelem New Yorkban – 4. rész: Egy csónakban
  • Ha az amerikai filmkritikusok többsége úgy véli, hogy egy Luc Besson-film „együgyű“, akkor az európai néző fogja magát, és már a bemutatón a moziban ül. Nem is téved: a New York-i mezőnyben a Lucy a nyár eddigi legélvezetesebb alkotása.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. aug. 05., 12:46
    Kommentek
    0
    Van úgy, hogy az ember már csak a moziba vágyik
  • Jelenleg 19 amerikai állam engedélyezi a melegházasságot. De az alapjában vallásos amerikai nép az elmúlt tíz évben többségében a melegházasságot támogatóvá vált.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jul. 05., 10:15
    Kommentek
    2
    A szivárvány másik végén
  • Így történt, hogy Indiana helyett Brazíliába utaztam, hogy fehér orvos helyett fekete programozó oldalán élek boldogan, amíg meg nem halok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jun. 05., 07:36
    Kommentek
    0
    Modern szerelem New Yorkban – 3. rész
  • Miért maradt itthon Rubik Ernő? New Jerseyben szerzőnk őt magát kérdezte erről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. máj. 19., 09:42
    Kommentek
    0
    Generációs fejtörő
  • Ha akarjuk, kivehetjük a részünk az otthoni ügyekből. Az Amerikában élő magyarok szavazási szándékának számosított eredménye akár azt is mutathatja, hogy akarjuk.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. ápr. 03., 10:00
    Kommentek
    2
    A nyolcszázból egy biztos: New Yorkból szavazók
  • Mint aki kitölt egymillió szelvényt, majd a legelsővel megnyeri a főnyereményt. Így fizettem be egyéves társkereső tagságot, hogy azután az első randin kézen fogva elsétáljak a naplementében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 18., 10:59
    Kommentek
    2
    Modern szerelem New Yorkban – 2. rész
  • Ne nézzük meg többet soha az Annie Hallt Woody Allen szexuális zaklatási botránya miatt? És mit gondol minderről Radnóti Sándor?

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 10., 11:03
    Kommentek
    4
    Művész keze által
  • Négy hónappal azelőtt, hogy a Catskills hegyekben megkérték a kezem, fizettem 52 ezer forintot egy e-Harmony nevű társkereső cégnek. Az ár az amerikai piacon is magasnak számít, de amiért a másik is fizet, azt talán komolyan is veszi.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 30., 11:15
    Kommentek
    1
    Hogy néz ki a szerelem New Yorkban? 1. rész
  • Élt: 2 napot. Beszélt róla: egy egész világ. Gyászolja: 0.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 09., 10:01
    Kommentek
    2
    A Sarki Örvény halálára
  • Ha megerőltetném magam, biztosan találnék tíz dolgot, amiben New York jobban működik, mint Budapest. Csak nem ezt a bizonyos tízet.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. dec. 13., 08:40
    Kommentek
    3
    Ama tíz dologról, ami New Yorkban sem működik jobban, mint Budapesten
  • Ha a New York Times ír az országunkról, akkor valami gáz van otthon. Most épp az, hogy ugyanabban a headline-ban szerepelnek a Magyarország és az antiszemitizmus szavak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 28., 10:00
    Kommentek
    4
    Didchoo eat? Not, did you eat, but Jew eat? Jew. You get it?
  • Azt azért mégsem magyar asztrofizikusoktól várnánk, hogy moszkitókat keltessenek a föld alatt Amerikában. Pedig ez a helyzet, és milliók életét menthetik meg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 07., 10:48
    Kommentek
    1
    De szabadíts meg a Gonosztól
  • Eljött hát az ideje, hogy megosszam a legfontosabb pozitívumot az országról, ahol elidegeníthetetlen jog boldogságra törekedni, és ahol ennek megfelelően az ember csak boldog lehet, boldogtalan legföljebb átmenetileg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. okt. 22., 09:15
    Kommentek
    2
    Hogy taníts meg nevetni
  • Aki azt gondolja, hogy lehet „New York-inak” lenni Brooklynban, Queensben vagy urambocsá! New Jerseyben, az ne is üljön be a filmre: a poénok felét nem fogja érteni. Valamint ne üzenjen a Facebookon – engem sem fog soha érteni. Manhattanben még a hajléktalanok is sznobok. A szó legpozitívabb értelmében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 27., 11:08
    Kommentek
    1
    Jázminság – Woody Allen negyvennyolcadszor
  • A francia pilóta, Antoine de Saint-Exupéry, éjjelente írt. Megvárta, amíg leszáll az este és csillagfényét felgyújtva karnyújtásnyira kerül az ég, épp, mint amikor a felhők között repült. Csakhogy Manhattanban nincsenek csillagok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 20., 20:08
    Kommentek
    0
    A kis herceg földjén
  • Hét évvel a zsebórás malac parlamenti beidézése után, a 2003-ban regnáló szocialista kormány ismét megkereste, hogy működőképes médiatörvényre rendeljen tőle javaslatot. Gellért Kis Gábor emlékezete.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 06., 10:48
    Kommentek
    0
    Egy kommunikátor halálára
  • Manhattanban egy egyszobás, harminc négyzetméteres dobozka átlagára 1900 dollár, azaz... nagyon sok forint. Szerződést akkor írnak alá, ha ennek vagy a negyvenszeresét megkeresi az ember egy évben.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jun. 12., 11:00
    Kommentek
    5
    New York: 25 éven felülieknek nem ajánlott
  • Jelentem, április 19-én, pénteken, meghalt a tulipánfa, amelyik a 6-os kapu mellett állt. Az, amelyik legalább harminchét tavasz óta tulipán alakú fehér virággal köszöntötte a munkába érkező parlamenti dolgozókat. Se beteg nem volt, se a járókelők biztonságát nem veszélyeztette.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. máj. 03., 13:14
    Kommentek
    1
    Twitter és tulipán
  • Tudta, hogy nem azért ragadt kívül az ünneplő emberek körén, mert azok ne akarták volna bevenni őt, hanem mert számára vesztették jelentőségüket a hagyományok az otthonától távol.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. ápr. 16., 12:09
    Kommentek
    0
    Én istenem, itt a tavasz
  • Ami azt illeti, a New York-iak sem repesnek attól, hogy a városban, amely az elérhető luxusból él, nincsen mosógép a lakásban. Sokan lefizetnek egy rakat embert, a mosógépárustól a portáson át a szerelőig, és titokban szereltetik be a masinát.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. márc. 24., 14:03
    Kommentek
    1
    Kosárral ölemben
  • Malik Bendjelloul dokumentumfilmje bizonyítéka az amerikai mitológia főtételének: bárkiből lehet sikertörténet, bárki a csúcsra érhet, ha a maximumot hozza ki magából, ha igaz szívvel küzd, és értéket teremt. Egy idős detroiti munkás éppúgy, mint egy fiatal svéd kalandor.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. febr. 25., 09:30
    Kommentek
    0
    Az Oscar-mezőny legjobb sztorija
  • „Hogy mi a bajom ezzel a 70 éves Gandalf-figurával, aki előbb kicsavarta Godard híres mondatát, úgy, hogy »a játékfilm másodpercenként 24 hazugság«, majd be is bizonyította? Az, hogy fekete mágus.” New York-i bloggerünk Hanekéről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 28., 08:01
    Kommentek
    0
    Egy filmről, amely Oscar-díjat fog nyerni
  • A Lower East Side-i tetőlakástól Draviczki Attila Keybárjáig („kulcs kocsma”, nem kéjbár) húsz sarok az út. Nincs Szex és New York: nem intek taxit, a sárga folyamban hömpölygő kocsik alig tudnak egymástól mozdulni, egyébként sem olyan mulatóba tartok, ami előtt tűsarokban kell sorban állni. Sétálok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 17., 15:41
    Kommentek
    0
    Állítsátok meg a… New Yorkot!