Én istenem, itt a tavasz

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2013. ápr. 16., 12:09
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

1.

Jennifer okos újságíró. Kimondhatatlan pénzeket teremtő üzletemberekről és tranzakcióikról szerez információt, az arctalan cápákról, akiknek nemcsak Facebook-profiljuk nincsen, de még publikus mobiltelefonjuk se. Jennifer egzotikus szépség: sötétbőrű, mélybarna szemű filippínó, akit valamelyik Amerikához csatolt szigetről csábított a nagyvárosba zsidó férje. Akkor a legboldogabb, ha bevonják a férfiak dominálta munkahelyi traccsba, és megcsillanthatja éles intellektusát. Ezért aztán csak kacag, amikor az éppen előkerülő témához érdemben nem tud hozzászólni. Hosszan, gurulósan, szívet melengetőn – érződik a gyakorlat mögötte. És mert az emberek értékelik, ha rájuk, velük és főképp, ha értük nevetnek, Jennifer sokszor hagyatkozik erre a kommunikációs eszközre magasra ívelő újságírókarrierje során. A szerkesztőség meg csak úgy csilingel Jennifer emeletén. Azért akad egyvalami, amire az eszénél de még a szépségénél is büszkébb, aminek előtérbe helyezéséért még a hangját is lehalkítja, a kacagást is elnyeli: ez pedig a jó szíve. Így esik, hogy széder estéjének napján hátrafordul kolléganőjéhez, akivel két kacajnál több információt nem szokott váltani. Most azonban eszébe jut, hogy a mögötte ülő fiatal nő nemcsak az emigráns létben sorstársa, de hozzá hasonló, amolyan félkóser módon, kötődik a zsidó tradíciókhoz is. Megérinti tehát a másik  vállát, és megkérdi, van-e hol ünnepelnie azon a márciusi estén az Egyiptomból való kivonulást. A pozitív válasz hallatán aztán hátraveti ébenfekete haját, és boldogan kacag. Majd csakhamar elsiet – úgy emlékezik, hosszú vacsorának néz elébe.

A széderesti elbeszélés, a haggáda elején, amikor a házigazda kezébe veszi a maceszt, a  következő mondat hangzik el: „Ez a sanyarúság kenyere, amit őseink ettek Egyiptom országában. Mindenki, aki éhes, jöjjön, és egyen velünk...“. Senkit  nem hagyhatunk magára – ez a zsidó habitus lényege. A katolikus családból származó Jennifer, akinek gondolatai a maceszgombócok felett visszarévednek szigetvilágbeli múltjának füstölt sonkájára, minderről fogalma sincs. Nem tudja, hogy gesztusa a széder délutánján tiszteletbeli zsidóvá avatta.


Fotó: Donáth Mirjam

2.

A fiatal nőt Taminának hívják, és nem ült szédert azon az estén.
Tamina Milan Kundera karaktere, akibe az író szenvedélyesen beleszeretett. Az ilyesmi megesik velünk. Mégiscsak kell valami izgalom a történet írójának is. Elég az hozzá, hogy Taminát Kundera egészen kisajátíthassa olyan névre keresztelte, amelyről az gondolta, hogy soha semmiféle nő nem viselte még. Csak azt nem kalkulálta bele számításába, hogy teremtménye kiléphet a világból, amelyben megalkották, egy másikba, ahol számtalan feladata van még, mielőtt meghalna egy absztrakt, az emigráns lélek mélyéről szóló cseh regényben. Tamina most már az én történetem szereplője is: él és virul. Épp olyan, ahogyan Kundera képzelte: szép és magas, harminc év körüli, és Prágából származik. Vagy Budapestről. Nem érdekes honnan jött, Amerikában van. Azon a csípős márciusi széderen ünneplőbe öltöztette a lelkét, és a legszebb ruhájában dolgozta végig a napot, még kolléganője kacagása sem ért el a füléhez. De kora este lett, mire elszabadult. A vendéglátó család azt kérte, ha nem tud pontosan megjelenni, inkább ne is menjen. Más barátok is hívták, liberális brooklyni fiatalok, akikhez éjfélkor is beállíthatott volna a világ minden valószínűség szerint leghosszabb ünnepi vacsorájára, de Tamina hirtelen ünnepkoldusnak érezte magát, és inkább hazament. Ilyen helyzetbe nem kerül családos ember – gondolta, amikor visszaakasztotta a szekrénybe az ünneplőjét. A családi ünnep lekéshetetlen. És máshoz, mint lekéshetetlen ünnephez, még az egyiptomi kivonulás emlékére sem volt kedve. Tudta, hogy nem azért ragadt kívül az ünneplő emberek körén, mert azok ne akarták volna bevenni őt, hanem mert számára vesztették jelentőségüket a hagyományok az otthonától távol. Régóta nem jut eszébe például, hogy imádkozzon étkezés előtt. Pedig odahaza egy vajas kenyérhez nem tudott úgy nekilátni, hogy ösztönösen össze ne tette volna a kezét. Most mintha egy részlet elveszett volna belőle: Tamina karaktere a hagyományok elhagyásával szürkébbé vált.

Egy héttel a borús szédereste után, nagypénteken, Tamina útnak indult az Appalache-hegységbe, hogy indiai barátaival töltse a hétvégét. Ha nem húsvétra vette volna ki a szabadnapot, megkapta volna a széderre, és nem késte volna le a baráti meghívást. De nem így történt. Annak, aki a hétköznapokon sehová sem tartozik, ünnepek idején lehetetlen mindenkihez tartoznia.

3.

De mi köze a tojásnak Jézus halálához? - Venkatot, az indiait, a húsvétból leginkább a tojás foglalkoztatja. Ahol ő nőtt fel, nem vízzel, hanem sárral, nem kölnivel, hanem színes festékkel öntik nyakon a legények a leányokat a tavasz köszöntésére. Az ünnep a holi nevet viseli. Vallásos értelemben a gonosz istenség legyőzésének ünnepe, de Venkat, akinek utolsó tradíciókövető gesztusa felmenői felé az volt, hogy elvette a nőt, akivel úgy gondolta, akár együtt is maradhat élete végéig, nem hisz istenekben. Ezért aztán azon a pészach-húsvét-holi hétvégén leginkább barátnője, Tamina érkezése jelenti számára az ünnepet. Venkat tudományos kutató, akit éppen annyira izgat a kürölötte lévő történések értéke, mint az otthonát kereső Taminát. Kettejüké a világ legérdekmentesebb barátsága: az utolsó, amelyet Tamina kötött, mielőtt visszatért a gyerekek szigetére meghalni – de ez már Kundera története.

Az Appalache-völgyi faházban a nagyszombati sütés-főzéskor az ízekben összeérnek az ünnepek is. Venkat gombalevest főz, felesége aranygaluskához hasonló indiai desszertet süt. A kettő közé főételnek Tamina az egyetlen hazai tojásos ételt készíti, amelynek fogszorítva bár, de vegetariánus verzióját is meg lehet alkotni: rakott krumplit. A „mi volt előbb a feltámadás vagy a tojás“ kérdésköre csak nem hagyja nyugodni Venkatot. S bár barátnője válasza, miszerint a tavaszi ünnepek szimbólumai mind az újjászületésről szólnak, nem elégiti ki, abban, hogy tavasszal minden és mindenki új életet kap, egyetértenek. Lustán-lassan, ráérősen, megterítik a nappaliban a hatalmas tölgyasztalt, feltálalnak, körülülik. Amikor nekilátnak, ha nincs barátja kérdő pillantása, Tamina észre sem veszi, hogy összetette a két kezét.

A fenti szöveg a 16-án délben publikált blogbejegyzés (a szerző által) javított verziója.

A szerző a Reuters hírügynökség munkatársa. A cikkben kifejtett álláspont a sajátja.

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2013. ápr. 16., 12:09
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához

  • Édesanyám felvett az ünnepi levelezőlistájára. Harminc embert köszöntött, köztük rokonokat, barátokat, templomi orgonistát és a pszichológusát. És mert sosem volt a szavak embere, ez az üzenete is tömör: „Áldott ünnepeket kívánok.”

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. dec. 29., 13:00
    Kommentek
    1
    A mazsoláról
  • Egy időben azzal, hogy Brittany Maynard megjelent a People címlapján, egy harmincas éveiben járó amerikai fiatalember úgy döntött, megosztja a világgal, hogy nincsen kedve tovább élni.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. nov. 03., 06:15
    Kommentek
    1
    Meghalni nincs jogunk?
  • Azt kérdezi a barátném, aki egyedül él, pedig mással szeretne: át kellett-e ugranom az árnyékomat, hogy párra leljek. Olyan párra, amelyet egykor, gyermekként álmodunk magunknak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. okt. 05., 12:20
    Kommentek
    1
    Modern szerelem New Yorkban – 4. rész: Egy csónakban
  • Ha az amerikai filmkritikusok többsége úgy véli, hogy egy Luc Besson-film „együgyű“, akkor az európai néző fogja magát, és már a bemutatón a moziban ül. Nem is téved: a New York-i mezőnyben a Lucy a nyár eddigi legélvezetesebb alkotása.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. aug. 05., 12:46
    Kommentek
    0
    Van úgy, hogy az ember már csak a moziba vágyik
  • Jelenleg 19 amerikai állam engedélyezi a melegházasságot. De az alapjában vallásos amerikai nép az elmúlt tíz évben többségében a melegházasságot támogatóvá vált.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jul. 05., 10:15
    Kommentek
    2
    A szivárvány másik végén
  • Így történt, hogy Indiana helyett Brazíliába utaztam, hogy fehér orvos helyett fekete programozó oldalán élek boldogan, amíg meg nem halok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jun. 05., 07:36
    Kommentek
    0
    Modern szerelem New Yorkban – 3. rész
  • Miért maradt itthon Rubik Ernő? New Jerseyben szerzőnk őt magát kérdezte erről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. máj. 19., 09:42
    Kommentek
    0
    Generációs fejtörő
  • Ha akarjuk, kivehetjük a részünk az otthoni ügyekből. Az Amerikában élő magyarok szavazási szándékának számosított eredménye akár azt is mutathatja, hogy akarjuk.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. ápr. 03., 10:00
    Kommentek
    2
    A nyolcszázból egy biztos: New Yorkból szavazók
  • Mint aki kitölt egymillió szelvényt, majd a legelsővel megnyeri a főnyereményt. Így fizettem be egyéves társkereső tagságot, hogy azután az első randin kézen fogva elsétáljak a naplementében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 18., 10:59
    Kommentek
    2
    Modern szerelem New Yorkban – 2. rész
  • Ne nézzük meg többet soha az Annie Hallt Woody Allen szexuális zaklatási botránya miatt? És mit gondol minderről Radnóti Sándor?

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 10., 11:03
    Kommentek
    4
    Művész keze által
  • Négy hónappal azelőtt, hogy a Catskills hegyekben megkérték a kezem, fizettem 52 ezer forintot egy e-Harmony nevű társkereső cégnek. Az ár az amerikai piacon is magasnak számít, de amiért a másik is fizet, azt talán komolyan is veszi.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 30., 11:15
    Kommentek
    1
    Hogy néz ki a szerelem New Yorkban? 1. rész
  • Élt: 2 napot. Beszélt róla: egy egész világ. Gyászolja: 0.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 09., 10:01
    Kommentek
    2
    A Sarki Örvény halálára
  • Ha megerőltetném magam, biztosan találnék tíz dolgot, amiben New York jobban működik, mint Budapest. Csak nem ezt a bizonyos tízet.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. dec. 13., 08:40
    Kommentek
    3
    Ama tíz dologról, ami New Yorkban sem működik jobban, mint Budapesten
  • Ha a New York Times ír az országunkról, akkor valami gáz van otthon. Most épp az, hogy ugyanabban a headline-ban szerepelnek a Magyarország és az antiszemitizmus szavak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 28., 10:00
    Kommentek
    4
    Didchoo eat? Not, did you eat, but Jew eat? Jew. You get it?
  • Azt azért mégsem magyar asztrofizikusoktól várnánk, hogy moszkitókat keltessenek a föld alatt Amerikában. Pedig ez a helyzet, és milliók életét menthetik meg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 07., 10:48
    Kommentek
    1
    De szabadíts meg a Gonosztól
  • Eljött hát az ideje, hogy megosszam a legfontosabb pozitívumot az országról, ahol elidegeníthetetlen jog boldogságra törekedni, és ahol ennek megfelelően az ember csak boldog lehet, boldogtalan legföljebb átmenetileg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. okt. 22., 09:15
    Kommentek
    2
    Hogy taníts meg nevetni
  • Aki azt gondolja, hogy lehet „New York-inak” lenni Brooklynban, Queensben vagy urambocsá! New Jerseyben, az ne is üljön be a filmre: a poénok felét nem fogja érteni. Valamint ne üzenjen a Facebookon – engem sem fog soha érteni. Manhattanben még a hajléktalanok is sznobok. A szó legpozitívabb értelmében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 27., 11:08
    Kommentek
    1
    Jázminság – Woody Allen negyvennyolcadszor
  • A francia pilóta, Antoine de Saint-Exupéry, éjjelente írt. Megvárta, amíg leszáll az este és csillagfényét felgyújtva karnyújtásnyira kerül az ég, épp, mint amikor a felhők között repült. Csakhogy Manhattanban nincsenek csillagok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 20., 20:08
    Kommentek
    0
    A kis herceg földjén
  • Hét évvel a zsebórás malac parlamenti beidézése után, a 2003-ban regnáló szocialista kormány ismét megkereste, hogy működőképes médiatörvényre rendeljen tőle javaslatot. Gellért Kis Gábor emlékezete.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 06., 10:48
    Kommentek
    0
    Egy kommunikátor halálára
  • Manhattanban egy egyszobás, harminc négyzetméteres dobozka átlagára 1900 dollár, azaz... nagyon sok forint. Szerződést akkor írnak alá, ha ennek vagy a negyvenszeresét megkeresi az ember egy évben.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jun. 12., 11:00
    Kommentek
    5
    New York: 25 éven felülieknek nem ajánlott
  • Jelentem, április 19-én, pénteken, meghalt a tulipánfa, amelyik a 6-os kapu mellett állt. Az, amelyik legalább harminchét tavasz óta tulipán alakú fehér virággal köszöntötte a munkába érkező parlamenti dolgozókat. Se beteg nem volt, se a járókelők biztonságát nem veszélyeztette.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. máj. 03., 13:14
    Kommentek
    1
    Twitter és tulipán
  • Tudta, hogy nem azért ragadt kívül az ünneplő emberek körén, mert azok ne akarták volna bevenni őt, hanem mert számára vesztették jelentőségüket a hagyományok az otthonától távol.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. ápr. 16., 12:09
    Kommentek
    0
    Én istenem, itt a tavasz
  • Ami azt illeti, a New York-iak sem repesnek attól, hogy a városban, amely az elérhető luxusból él, nincsen mosógép a lakásban. Sokan lefizetnek egy rakat embert, a mosógépárustól a portáson át a szerelőig, és titokban szereltetik be a masinát.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. márc. 24., 14:03
    Kommentek
    1
    Kosárral ölemben
  • Malik Bendjelloul dokumentumfilmje bizonyítéka az amerikai mitológia főtételének: bárkiből lehet sikertörténet, bárki a csúcsra érhet, ha a maximumot hozza ki magából, ha igaz szívvel küzd, és értéket teremt. Egy idős detroiti munkás éppúgy, mint egy fiatal svéd kalandor.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. febr. 25., 09:30
    Kommentek
    0
    Az Oscar-mezőny legjobb sztorija
  • „Hogy mi a bajom ezzel a 70 éves Gandalf-figurával, aki előbb kicsavarta Godard híres mondatát, úgy, hogy »a játékfilm másodpercenként 24 hazugság«, majd be is bizonyította? Az, hogy fekete mágus.” New York-i bloggerünk Hanekéről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 28., 08:01
    Kommentek
    0
    Egy filmről, amely Oscar-díjat fog nyerni
  • A Lower East Side-i tetőlakástól Draviczki Attila Keybárjáig („kulcs kocsma”, nem kéjbár) húsz sarok az út. Nincs Szex és New York: nem intek taxit, a sárga folyamban hömpölygő kocsik alig tudnak egymástól mozdulni, egyébként sem olyan mulatóba tartok, ami előtt tűsarokban kell sorban állni. Sétálok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 17., 15:41
    Kommentek
    0
    Állítsátok meg a… New Yorkot!