Twitter és tulipán

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2013. máj. 03., 13:14
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Április 19-én, pénteken szabadságon voltunk, az Országgyűlési Hivatal munkatársai és én. Őket kötelezték. Érdekes koncepció ez a kötelező szabadság. Sor kerülhet rá például csőtöréskor, ha elönti a víz az ember munkahelyét, mert a bangladesi ruhagyár példáját még felhozni is nehéz, amelyik a múlt héten fogta magát, és nyolcemeletestől összedőlt, 430, többségében fiatal varrónő halálát okozva. A túlélők most az utcán töltik a kényszer adta szabadidőt – hatóságok elleni harccal. Azután itt van a Kossuth tér kipucolása, mely példánál nem világos, miért ne lehetett volna a téren zavartalanul gyilkolni a növényzetet az épületben dolgozóktól. Nem tűnik gazdaságos megoldásnak felfüggeszteni a parlamenti alkalmazottak munkáját kertrombolás címszó alatt. Civil ember ritkán tud megakadályozni favágást, még Hobónak sem sikerült márciusban Piliscsabán, pedig Hobóval nem tűnik jó bulinak a bajuszakasztás, a szóban forgó hárs pedig makkegészséges, 150 éves matuzsálem fa volt.

Ugyanezt a pénteket a CNN előtt töltöm. Amerikában másféle gyilkos ösztönök kaptak jogerős rendeletet: emberre vadásztak. Dzsohár Carnajev feltételezett terrorista talán feleannyit ha élt ez idáig, mint a Kossuth téri hársak. A terrorista a Föld legkártékonyabb élőlénye, azt mondják. Nem tudom, végül ki fogják-e végezni – a védői csapatban már ott van Amerika egyik legnevesebb, „halálszékből” mentő ügyvédje –, csak azt, hogy mindez kevésbé izgat, mint a Kossuth téri vérengzés (talán mert ott 200 élet pusztult el?), és nem köt egyéb a bostoni történethez, mint szakmai kíváncsiság: az óriás-newsbreak a zsurnaliszták világbajnoksága. Ilyenkor összemérik, ki tudja pontosabban, gyorsabban hírül adni – ugyanazt. Akik meg nincsenek versenyben, azok a versenyről tudósítanak. A Twitter-században az az igazi megmérettetés, hogy sikerrel tudják-e kiszűrni a hangzavarból a hasznos hírt. Magyarországon @dajcstomin kívül kevesen használják rendeltetésszerűen a műfajt, mely épp olyan, mint a Kossuth téri építkezési fóliák mögött gyülekező és kukucskáló tömeg virtuális változata: egyszerre mondja mindenki – utolsó felmérések szerint vagy 200 milliónyian –, hogy a saját szemével látta, hány hárs dőlt ki és miért.

A minifelmérés, melyet öt hazai hírszolgáltató médium fiatal munkatársaival készítettem Twitter-használatukról, azt mutatja, hogy a magyar média jelentősen ritkábban, de amikor igen, jelentősen merészebben vesz át információt a Twitterről. Igaz, túlnyomó részben külföldi kollégáik által előszűrt információt. A műfajt feltaláló amerikaiakat leginkább az aggasztja mostanában, hogy az elmúlt hetekben bebizonyosodott, klasszisokkal könnyebb meghekkelni a Twittert, mint például a Google vagy a Microsoft oldalait. Egymás után ért kalóztámadás a legnagyobbak közül hármat: az amerikai közszolgálati rádiót (NPR), a CBS kábeltelevízió egyik legnépszerűbb műsorát (60 Minutes), és az AP hírügynökséget. Egy vezető online hírportál újságírója szerint, akit éjnek évadján szoktam elérni tapasztalt, ámbátor cinikus gondolataiért, nagy esemény kirobbanásakor valójában szórakoztatás folyik: a nézőé, aki a másodpercenként változó pletykákra is éhes, és a hírvivőé, aki a konkurenciával folytatott versenyből eredő adrenalinon doppingol. Ebben a játékban, szerinte, nem érdekes, ha a CNN és az AP – a nemzetközi hírforrások két leghitelesebbje – egy teljes órán át hamisan hirdeti, hogy a gyanúsítottat letartóztatták, mert az emberek tudják, hogy káosz van, és hogy előbb-utóbb kiderül az igazság. De az újságírókat épp azért tartjuk, hogy a nagy hangzavarban a valóságot harsogják bele a mikrofonba. Az egyetlen elv, amit a versenyszám világbajnokaitól nap mint nap látok, akik semmit sem hisznek el a Twitternek, míg saját forrásból ugyanarra vagy éppenséggel ellentétes igazságra nem jutnak: amíg saját riport alapján nincs eredmény – addig nincs eredmény.

A Kossuth téri fákról egyetlen tweetet találtam. De a biztos forrásokhoz visszatérve: jelentem, április 19-én, pénteken, meghalt a tulipánfa, amelyik a 6-os kapu mellett állt. Az, amelyik legalább harminchét tavasz óta tulipán alakú fehér virággal köszöntötte a munkába érkező parlamenti dolgozókat. Se beteg nem volt, se a járókelők biztonságát nem veszélyeztette, úgyhogy ha az Országgyűlés sajtófőnöke nem vetette volna be a gyilkolás végső érveként a „megújuló tér szerkezetébe nem illeszthető” jelzőt, azt írnám, hogy Szilágyi Zoltán nem mondott igazat. A tulipánfa, melyet az a háttértanulmány, melyet az Országgyűlési Hivatal a Kossuth téri átalakítások megvalósításának első lépéseként rendelt, „átlagos értékű” fának minősített, nem illet az új térre. Átlagos értékű. Valaki kínosan ügyelt arra, nehogy számszerűsítsen. Szerencsére feltalálták már a faérték-kalkulátort, mely az életkor és a lombkorona nagyságának függvényében kiszámolja, mekkora (becsült eszmei) értéket teremt évente a fa, miközben esővízet vezet el, szén-dioxidot, port és zajt szűr, valamint oxigént termel: egy átlagos, 30 év körüli, nagy levelű hársfa értéke, amilyenhez hasonlóból a térátalakítás projektvezetője szerint 17-et kivágtak: egymillió-kétszázezer forint.

Kertépítész nagybátyámat kérdezem az esetről. Elém idézi a képet a kutyáról, aki játékból gyíkot kerget a kertben. A természet rendje, hogy a gyík a játékba belehal. De hát – vetem fel –, mégsem kutyák vagyunk. És akkor, ahogy 7000 km távolságból elér hozzám a válasza, szinte látom Matyi inas, rozsdaszínre barnult kezét legyinteni: „Ösztönök irányítják az embert is. Ha olyanja van, akkor öl.”

A szerző a Reuters hírügynökség munkatársa. A cikkben kifejtett álláspont a sajátja.

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2013. máj. 03., 13:14
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1
    dollár
    2013. május 04., szombat 17:15
    Sajnálom a fákat, a környéken lakókat, akik tanúi és szenvedői ennek a barbarizmusnak.
    Egy politikusnak sosem lehetne "olyanja." Normális országokban szerintem nincs is.

Komment írásához

  • Édesanyám felvett az ünnepi levelezőlistájára. Harminc embert köszöntött, köztük rokonokat, barátokat, templomi orgonistát és a pszichológusát. És mert sosem volt a szavak embere, ez az üzenete is tömör: „Áldott ünnepeket kívánok.”

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. dec. 29., 13:00
    Kommentek
    1
    A mazsoláról
  • Egy időben azzal, hogy Brittany Maynard megjelent a People címlapján, egy harmincas éveiben járó amerikai fiatalember úgy döntött, megosztja a világgal, hogy nincsen kedve tovább élni.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. nov. 03., 06:15
    Kommentek
    1
    Meghalni nincs jogunk?
  • Azt kérdezi a barátném, aki egyedül él, pedig mással szeretne: át kellett-e ugranom az árnyékomat, hogy párra leljek. Olyan párra, amelyet egykor, gyermekként álmodunk magunknak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. okt. 05., 12:20
    Kommentek
    1
    Modern szerelem New Yorkban – 4. rész: Egy csónakban
  • Ha az amerikai filmkritikusok többsége úgy véli, hogy egy Luc Besson-film „együgyű“, akkor az európai néző fogja magát, és már a bemutatón a moziban ül. Nem is téved: a New York-i mezőnyben a Lucy a nyár eddigi legélvezetesebb alkotása.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. aug. 05., 12:46
    Kommentek
    0
    Van úgy, hogy az ember már csak a moziba vágyik
  • Jelenleg 19 amerikai állam engedélyezi a melegházasságot. De az alapjában vallásos amerikai nép az elmúlt tíz évben többségében a melegházasságot támogatóvá vált.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jul. 05., 10:15
    Kommentek
    2
    A szivárvány másik végén
  • Így történt, hogy Indiana helyett Brazíliába utaztam, hogy fehér orvos helyett fekete programozó oldalán élek boldogan, amíg meg nem halok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jun. 05., 07:36
    Kommentek
    0
    Modern szerelem New Yorkban – 3. rész
  • Miért maradt itthon Rubik Ernő? New Jerseyben szerzőnk őt magát kérdezte erről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. máj. 19., 09:42
    Kommentek
    0
    Generációs fejtörő
  • Ha akarjuk, kivehetjük a részünk az otthoni ügyekből. Az Amerikában élő magyarok szavazási szándékának számosított eredménye akár azt is mutathatja, hogy akarjuk.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. ápr. 03., 10:00
    Kommentek
    2
    A nyolcszázból egy biztos: New Yorkból szavazók
  • Mint aki kitölt egymillió szelvényt, majd a legelsővel megnyeri a főnyereményt. Így fizettem be egyéves társkereső tagságot, hogy azután az első randin kézen fogva elsétáljak a naplementében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 18., 10:59
    Kommentek
    2
    Modern szerelem New Yorkban – 2. rész
  • Ne nézzük meg többet soha az Annie Hallt Woody Allen szexuális zaklatási botránya miatt? És mit gondol minderről Radnóti Sándor?

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 10., 11:03
    Kommentek
    4
    Művész keze által
  • Négy hónappal azelőtt, hogy a Catskills hegyekben megkérték a kezem, fizettem 52 ezer forintot egy e-Harmony nevű társkereső cégnek. Az ár az amerikai piacon is magasnak számít, de amiért a másik is fizet, azt talán komolyan is veszi.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 30., 11:15
    Kommentek
    1
    Hogy néz ki a szerelem New Yorkban? 1. rész
  • Élt: 2 napot. Beszélt róla: egy egész világ. Gyászolja: 0.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 09., 10:01
    Kommentek
    2
    A Sarki Örvény halálára
  • Ha megerőltetném magam, biztosan találnék tíz dolgot, amiben New York jobban működik, mint Budapest. Csak nem ezt a bizonyos tízet.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. dec. 13., 08:40
    Kommentek
    3
    Ama tíz dologról, ami New Yorkban sem működik jobban, mint Budapesten
  • Ha a New York Times ír az országunkról, akkor valami gáz van otthon. Most épp az, hogy ugyanabban a headline-ban szerepelnek a Magyarország és az antiszemitizmus szavak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 28., 10:00
    Kommentek
    4
    Didchoo eat? Not, did you eat, but Jew eat? Jew. You get it?
  • Azt azért mégsem magyar asztrofizikusoktól várnánk, hogy moszkitókat keltessenek a föld alatt Amerikában. Pedig ez a helyzet, és milliók életét menthetik meg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 07., 10:48
    Kommentek
    1
    De szabadíts meg a Gonosztól
  • Eljött hát az ideje, hogy megosszam a legfontosabb pozitívumot az országról, ahol elidegeníthetetlen jog boldogságra törekedni, és ahol ennek megfelelően az ember csak boldog lehet, boldogtalan legföljebb átmenetileg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. okt. 22., 09:15
    Kommentek
    2
    Hogy taníts meg nevetni
  • Aki azt gondolja, hogy lehet „New York-inak” lenni Brooklynban, Queensben vagy urambocsá! New Jerseyben, az ne is üljön be a filmre: a poénok felét nem fogja érteni. Valamint ne üzenjen a Facebookon – engem sem fog soha érteni. Manhattanben még a hajléktalanok is sznobok. A szó legpozitívabb értelmében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 27., 11:08
    Kommentek
    1
    Jázminság – Woody Allen negyvennyolcadszor
  • A francia pilóta, Antoine de Saint-Exupéry, éjjelente írt. Megvárta, amíg leszáll az este és csillagfényét felgyújtva karnyújtásnyira kerül az ég, épp, mint amikor a felhők között repült. Csakhogy Manhattanban nincsenek csillagok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 20., 20:08
    Kommentek
    0
    A kis herceg földjén
  • Hét évvel a zsebórás malac parlamenti beidézése után, a 2003-ban regnáló szocialista kormány ismét megkereste, hogy működőképes médiatörvényre rendeljen tőle javaslatot. Gellért Kis Gábor emlékezete.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 06., 10:48
    Kommentek
    0
    Egy kommunikátor halálára
  • Manhattanban egy egyszobás, harminc négyzetméteres dobozka átlagára 1900 dollár, azaz... nagyon sok forint. Szerződést akkor írnak alá, ha ennek vagy a negyvenszeresét megkeresi az ember egy évben.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jun. 12., 11:00
    Kommentek
    5
    New York: 25 éven felülieknek nem ajánlott
  • Jelentem, április 19-én, pénteken, meghalt a tulipánfa, amelyik a 6-os kapu mellett állt. Az, amelyik legalább harminchét tavasz óta tulipán alakú fehér virággal köszöntötte a munkába érkező parlamenti dolgozókat. Se beteg nem volt, se a járókelők biztonságát nem veszélyeztette.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. máj. 03., 13:14
    Kommentek
    1
    Twitter és tulipán
  • Tudta, hogy nem azért ragadt kívül az ünneplő emberek körén, mert azok ne akarták volna bevenni őt, hanem mert számára vesztették jelentőségüket a hagyományok az otthonától távol.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. ápr. 16., 12:09
    Kommentek
    0
    Én istenem, itt a tavasz
  • Ami azt illeti, a New York-iak sem repesnek attól, hogy a városban, amely az elérhető luxusból él, nincsen mosógép a lakásban. Sokan lefizetnek egy rakat embert, a mosógépárustól a portáson át a szerelőig, és titokban szereltetik be a masinát.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. márc. 24., 14:03
    Kommentek
    1
    Kosárral ölemben
  • Malik Bendjelloul dokumentumfilmje bizonyítéka az amerikai mitológia főtételének: bárkiből lehet sikertörténet, bárki a csúcsra érhet, ha a maximumot hozza ki magából, ha igaz szívvel küzd, és értéket teremt. Egy idős detroiti munkás éppúgy, mint egy fiatal svéd kalandor.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. febr. 25., 09:30
    Kommentek
    0
    Az Oscar-mezőny legjobb sztorija
  • „Hogy mi a bajom ezzel a 70 éves Gandalf-figurával, aki előbb kicsavarta Godard híres mondatát, úgy, hogy »a játékfilm másodpercenként 24 hazugság«, majd be is bizonyította? Az, hogy fekete mágus.” New York-i bloggerünk Hanekéről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 28., 08:01
    Kommentek
    0
    Egy filmről, amely Oscar-díjat fog nyerni
  • A Lower East Side-i tetőlakástól Draviczki Attila Keybárjáig („kulcs kocsma”, nem kéjbár) húsz sarok az út. Nincs Szex és New York: nem intek taxit, a sárga folyamban hömpölygő kocsik alig tudnak egymástól mozdulni, egyébként sem olyan mulatóba tartok, ami előtt tűsarokban kell sorban állni. Sétálok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 17., 15:41
    Kommentek
    0
    Állítsátok meg a… New Yorkot!