Van úgy, hogy az ember már csak a moziba vágyik

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2014. aug. 05., 12:46
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

„A tomboló nyárban az ember könnyű filmfalatokra vágyik. A hollywoodi dajkamesék – Herkules és társaik – menthetetlenül nehézkesek” – írja Báron György az e heti ÉS-ben. New Yorkban ugyan hat év után most először nem tombol a nyár – máskor a levegőhöz ragadunk az őserdői párától, most meg gyerekkori nyarakat idéző, izzadságmentes az idő –, mindazonáltal itt is másra vágyik az ember, mint a Herkulesre. Már amikor van más.

Mert ami Herkules társait illeti, mostanában kín végigülni a filmelőzeteseket a moziban. Van hurrikános katasztrófafilm, megint. Van második világháborús, most Brad Pitt-tel, és Drakula-sztori kétezer-tizennegyedszerre, valamint A szürke 50 árnyalata című szoftpornó bestseller adaptációja. Persze, jut eszembe, ez a hely, ahol még a hűvös augusztusi nyárban is dübörögnek a robusztus légkondicionálók, az egyetlen ország a világon, ahol 1988-ban Besson A nagy kékség című kultuszfilmjét happy enddel vetítették. (A rendező bojkottálta is az amerikai turnét.)

A Lucy képlete olyan egyszerű, ahogyan azt a filmben agykutatót alakító Morgan Freeman megfogalmazta: „Gyakran hallunk kijelentéseket, miszerint agyunk kapacitásának mindössze 10 százalékát használjuk ki, de elképzelte már valaha valaki, mi lenne akkor, ha a teljes intelligenciánkat használni tudnánk? És itt jön a képbe Luc (Besson), aki elképzeli."

Lucy, az első emberős nevét viselő főhősnő (Scarlett Johansson) testében nagy adag kémiai szer szívódik fel, melynek hatására agya egyre nagyobb részének kihasználására lesz képes – és válik diáklányból szuperhőssé. Az amerikai polémia itt le is ragad, hogy mindez hazugság, hiszen az ember valójában agyának minden részét használja – kivéve talán a kritikust, aki fikciós filmet hazugsággal vádol. Ellenben ami a kémiai anyagot illeti, ugyan más néven, de létezik a természetben. „A terhes nő szervezete termeli egészen pici dózisban a terhesség hatodik hetétől”, mondja Besson. „De létező anyag, és az is igaz, hogy a fejlődő baba számára egy atombomba erejével ér fel. Kísérleteznek már szintetikus előállításával, jó és rossz ügy érdekében egyaránt.”

Bessonnak vagy egy évtizede volt arra, hogy kiművelje magát. Úgy meséli, jó néhány évvel ezelőtt a francia kikötőváros, Bordeaux polgármestere vacsorát rendezett a tiszteletére, és egy fiatal hölgyet ültetett mellé. A rendező azt hitte, protezsált színészüdvöskével van dolga, de a lány sejtkutatóként mutatkozott be. Órákon át beszélgettek, leginkább a rákos sejtek halhatatlan természetéről, mely megihlette a filmest, aki ezt követően éveken át kutakodott a témában. „Ami igaz a dologból, hogy agysejtjeink mindössze 15 százalékát használjuk egyszerre”, reagál Besson a kritikákra. „100 százalékot sosem használunk. A (filmben emlegetett) 10 százalék leginkább szimbolikus.”

Szimbólum. A film szimbolikája életről, halálról, a komoly komolytalanságáról és a komolytalanság felelősségéről egy másik elem – biztos van vagy öt –, amely megakadhatott az itteni kritika torkán. Besson szerint nem árt egy akciófilmnek, ha gondolat is van mögötte. Nem kell, hogy bonyolult legyen, elegendő feltenni a kérdést, hogy mihez kezdünk az élettel, ha biológiailag túlélésre és az információ továbbadására vagyunk programozva. Morgan Freeman karaktere, a tudós professzor, melyet olyan gyakran és olyan jól játszik, hogy vakon hiszünk neki, képviseli a történet realitását. Talán ezért is rágtak be az amerikai kritikusok, hogy meg lettek vezetve, bár Besson állítja, hogy 90 százaléka annak, amit az agykutató a filmben állít, valóság.

De Besson azt is vallja, hogy a mozi elsősorban szórakoztatás. Hogy egy valamirevaló akciófilmben legalább egy autós üldözés előfordul, mondjuk Párizsban a Diadalív és a Concorde tér között, csúcsforgalommal szemben. Hogy ki kell zökkenteni a nézőt, és meg is kell nevettetni – legjobb, ha időnként meg is rökönyödik, hogy be tudja fogadni a Besson-féle univerzumot, amely csak úgy megy, ha felülünk az általa gyártott kisvasútra és elengedjük a kontrollt. Azt is vallja, hogy izgalmasabb, ha a gyengébb, a szőkébbik nemből lesz a szuperhős.

Szupergonosz pedig az „ázsai Gary Oldman”, azaz Min-sik Choiból, akiről Besson elmeséli, hogy sztárértéke keleten egyenlő Leonardo diCaprio és Tom Cruise összértékének szorzatával.

Azért is érdekes az amerikai nyár egyetlen jó filmjét érő kritikai visszhang – melyhez mindazonáltal az amerikai közönség nem csatlakozott, így a 40 milliós ($) költségvetésű film az első hét alatt 61,3 millió USA-dollárt keresett –, mert Besson azon kevesek közé tartozik, akik az arany középutat járják az európai és az amerikai mesemondás között. Márpedig a határmezsgyén operálók kerülnek a legközelebb az élet műalkotásba formálásához. Woody Allen életszerű pontossággal találja el a finom határokat komédia és tragédia között. Wes Anderson a mese és a valóság között. Luc Besson a gondolat és a látvány között.

„Meg akarom utaztatni a nézőket”, mondja Besson. „Ha kételkedni kezdesz abban, hogy mindez lehetséges-e egyáltalán, akkor kikerülsz a filmből, a kispadról követed. De ha átadod magad az utazásnak, elképesztő élményben lesz részed.”

Igazat mond.

(A Lucyt augusztus 7-től vetítik a magyar mozik.)

A szerző a Reuters hírügynökség munkatársa. A cikkben kifejtett álláspont a sajátja.

szerző
Donáth Mirjam
publikálva
2014. aug. 05., 12:46
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához

  • Édesanyám felvett az ünnepi levelezőlistájára. Harminc embert köszöntött, köztük rokonokat, barátokat, templomi orgonistát és a pszichológusát. És mert sosem volt a szavak embere, ez az üzenete is tömör: „Áldott ünnepeket kívánok.”

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. dec. 29., 13:00
    Kommentek
    1
    A mazsoláról
  • Egy időben azzal, hogy Brittany Maynard megjelent a People címlapján, egy harmincas éveiben járó amerikai fiatalember úgy döntött, megosztja a világgal, hogy nincsen kedve tovább élni.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. nov. 03., 06:15
    Kommentek
    1
    Meghalni nincs jogunk?
  • Azt kérdezi a barátném, aki egyedül él, pedig mással szeretne: át kellett-e ugranom az árnyékomat, hogy párra leljek. Olyan párra, amelyet egykor, gyermekként álmodunk magunknak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. okt. 05., 12:20
    Kommentek
    1
    Modern szerelem New Yorkban – 4. rész: Egy csónakban
  • Ha az amerikai filmkritikusok többsége úgy véli, hogy egy Luc Besson-film „együgyű“, akkor az európai néző fogja magát, és már a bemutatón a moziban ül. Nem is téved: a New York-i mezőnyben a Lucy a nyár eddigi legélvezetesebb alkotása.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. aug. 05., 12:46
    Kommentek
    0
    Van úgy, hogy az ember már csak a moziba vágyik
  • Jelenleg 19 amerikai állam engedélyezi a melegházasságot. De az alapjában vallásos amerikai nép az elmúlt tíz évben többségében a melegházasságot támogatóvá vált.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jul. 05., 10:15
    Kommentek
    2
    A szivárvány másik végén
  • Így történt, hogy Indiana helyett Brazíliába utaztam, hogy fehér orvos helyett fekete programozó oldalán élek boldogan, amíg meg nem halok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jun. 05., 07:36
    Kommentek
    0
    Modern szerelem New Yorkban – 3. rész
  • Miért maradt itthon Rubik Ernő? New Jerseyben szerzőnk őt magát kérdezte erről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. máj. 19., 09:42
    Kommentek
    0
    Generációs fejtörő
  • Ha akarjuk, kivehetjük a részünk az otthoni ügyekből. Az Amerikában élő magyarok szavazási szándékának számosított eredménye akár azt is mutathatja, hogy akarjuk.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. ápr. 03., 10:00
    Kommentek
    2
    A nyolcszázból egy biztos: New Yorkból szavazók
  • Mint aki kitölt egymillió szelvényt, majd a legelsővel megnyeri a főnyereményt. Így fizettem be egyéves társkereső tagságot, hogy azután az első randin kézen fogva elsétáljak a naplementében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 18., 10:59
    Kommentek
    2
    Modern szerelem New Yorkban – 2. rész
  • Ne nézzük meg többet soha az Annie Hallt Woody Allen szexuális zaklatási botránya miatt? És mit gondol minderről Radnóti Sándor?

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. febr. 10., 11:03
    Kommentek
    4
    Művész keze által
  • Négy hónappal azelőtt, hogy a Catskills hegyekben megkérték a kezem, fizettem 52 ezer forintot egy e-Harmony nevű társkereső cégnek. Az ár az amerikai piacon is magasnak számít, de amiért a másik is fizet, azt talán komolyan is veszi.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 30., 11:15
    Kommentek
    1
    Hogy néz ki a szerelem New Yorkban? 1. rész
  • Élt: 2 napot. Beszélt róla: egy egész világ. Gyászolja: 0.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2014. jan. 09., 10:01
    Kommentek
    2
    A Sarki Örvény halálára
  • Ha megerőltetném magam, biztosan találnék tíz dolgot, amiben New York jobban működik, mint Budapest. Csak nem ezt a bizonyos tízet.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. dec. 13., 08:40
    Kommentek
    3
    Ama tíz dologról, ami New Yorkban sem működik jobban, mint Budapesten
  • Ha a New York Times ír az országunkról, akkor valami gáz van otthon. Most épp az, hogy ugyanabban a headline-ban szerepelnek a Magyarország és az antiszemitizmus szavak.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 28., 10:00
    Kommentek
    4
    Didchoo eat? Not, did you eat, but Jew eat? Jew. You get it?
  • Azt azért mégsem magyar asztrofizikusoktól várnánk, hogy moszkitókat keltessenek a föld alatt Amerikában. Pedig ez a helyzet, és milliók életét menthetik meg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. nov. 07., 10:48
    Kommentek
    1
    De szabadíts meg a Gonosztól
  • Eljött hát az ideje, hogy megosszam a legfontosabb pozitívumot az országról, ahol elidegeníthetetlen jog boldogságra törekedni, és ahol ennek megfelelően az ember csak boldog lehet, boldogtalan legföljebb átmenetileg.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. okt. 22., 09:15
    Kommentek
    2
    Hogy taníts meg nevetni
  • Aki azt gondolja, hogy lehet „New York-inak” lenni Brooklynban, Queensben vagy urambocsá! New Jerseyben, az ne is üljön be a filmre: a poénok felét nem fogja érteni. Valamint ne üzenjen a Facebookon – engem sem fog soha érteni. Manhattanben még a hajléktalanok is sznobok. A szó legpozitívabb értelmében.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 27., 11:08
    Kommentek
    1
    Jázminság – Woody Allen negyvennyolcadszor
  • A francia pilóta, Antoine de Saint-Exupéry, éjjelente írt. Megvárta, amíg leszáll az este és csillagfényét felgyújtva karnyújtásnyira kerül az ég, épp, mint amikor a felhők között repült. Csakhogy Manhattanban nincsenek csillagok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 20., 20:08
    Kommentek
    0
    A kis herceg földjén
  • Hét évvel a zsebórás malac parlamenti beidézése után, a 2003-ban regnáló szocialista kormány ismét megkereste, hogy működőképes médiatörvényre rendeljen tőle javaslatot. Gellért Kis Gábor emlékezete.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. aug. 06., 10:48
    Kommentek
    0
    Egy kommunikátor halálára
  • Manhattanban egy egyszobás, harminc négyzetméteres dobozka átlagára 1900 dollár, azaz... nagyon sok forint. Szerződést akkor írnak alá, ha ennek vagy a negyvenszeresét megkeresi az ember egy évben.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jun. 12., 11:00
    Kommentek
    5
    New York: 25 éven felülieknek nem ajánlott
  • Jelentem, április 19-én, pénteken, meghalt a tulipánfa, amelyik a 6-os kapu mellett állt. Az, amelyik legalább harminchét tavasz óta tulipán alakú fehér virággal köszöntötte a munkába érkező parlamenti dolgozókat. Se beteg nem volt, se a járókelők biztonságát nem veszélyeztette.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. máj. 03., 13:14
    Kommentek
    1
    Twitter és tulipán
  • Tudta, hogy nem azért ragadt kívül az ünneplő emberek körén, mert azok ne akarták volna bevenni őt, hanem mert számára vesztették jelentőségüket a hagyományok az otthonától távol.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. ápr. 16., 12:09
    Kommentek
    0
    Én istenem, itt a tavasz
  • Ami azt illeti, a New York-iak sem repesnek attól, hogy a városban, amely az elérhető luxusból él, nincsen mosógép a lakásban. Sokan lefizetnek egy rakat embert, a mosógépárustól a portáson át a szerelőig, és titokban szereltetik be a masinát.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. márc. 24., 14:03
    Kommentek
    1
    Kosárral ölemben
  • Malik Bendjelloul dokumentumfilmje bizonyítéka az amerikai mitológia főtételének: bárkiből lehet sikertörténet, bárki a csúcsra érhet, ha a maximumot hozza ki magából, ha igaz szívvel küzd, és értéket teremt. Egy idős detroiti munkás éppúgy, mint egy fiatal svéd kalandor.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. febr. 25., 09:30
    Kommentek
    0
    Az Oscar-mezőny legjobb sztorija
  • „Hogy mi a bajom ezzel a 70 éves Gandalf-figurával, aki előbb kicsavarta Godard híres mondatát, úgy, hogy »a játékfilm másodpercenként 24 hazugság«, majd be is bizonyította? Az, hogy fekete mágus.” New York-i bloggerünk Hanekéről.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 28., 08:01
    Kommentek
    0
    Egy filmről, amely Oscar-díjat fog nyerni
  • A Lower East Side-i tetőlakástól Draviczki Attila Keybárjáig („kulcs kocsma”, nem kéjbár) húsz sarok az út. Nincs Szex és New York: nem intek taxit, a sárga folyamban hömpölygő kocsik alig tudnak egymástól mozdulni, egyébként sem olyan mulatóba tartok, ami előtt tűsarokban kell sorban állni. Sétálok.

    Szerző
    Donáth Mirjam
    Posztolva
    2013. jan. 17., 15:41
    Kommentek
    0
    Állítsátok meg a… New Yorkot!